Rákelőzmények

A rák vizsgálatát onkológiának nevezik. A rákokat az ókor óta ismeri az emberiség. A rák akkor kezdődik, amikor a test egy részében a sejtek kezdenek növekedni az ellenőrzés alatt. A test több különböző részét is érintheti a rák.

A rákra vonatkozó legkorábbi utalások

A rák legkorábbi bizonyítékai az ókori Egyiptomban található emberi múmiák megkövesedett csonttumorai között találhatók, és erre utalásokat találtak az ókori kéziratok. Megtalálták a fej és a nyak rákos megbetegedésein látható csontos koponya pusztulást is.

Bár a rák szót nem használták, a betegség legrégebbi leírása Egyiptomból származik, és Kr. E. 3000-ig nyúlik vissza. Edwin Smith Papyrus-nak hívják, és egy ókori egyiptomi traumaművészeti tankönyv másolata. 8 olyan daganatot vagy mellfekélyt ír le, amelyeket cauterizációval kezeltek a tűzfúró nevű eszközzel. A leírás hozzáteszi, hogy az állapotra nincs kezelés.

A rák szó eredete

A betegséget először Hippokratész görög orvos (Kr. E. 460-370) nevezte ráknak. “Az orvostudomány atyjának” tartják. Hippokratész a carcinos és a carcinoma kifejezéseket használta a nem fekélyképző és fekélyképző daganatok leírására. Görögül ez rákot jelent. A leírás a rák nevét kapta, mert a rák ujjszerű terjedő vetületei a rák.

A későbbi római orvos, Celsus (Kr. e. 28-50) a görög kifejezést rákra fordította, a latin rák szóra. Galen (Kr. u. 130-200) egy másik római orvos használta a oncos kifejezés (görögül a duzzanat) a daganatok leírására. Az oncos az onkológia vagy a rákok tanulmányozásának alapszava.

15. és 18. század között

A 15. század elején a tudósok jobban megértette az emberi test működését és annak betegségfolyamatait.

A boncolások, amelyeket Harvey (1628) végzett, megértették a vér keringését a szíven és a testen keresztül.

Giovanni Morgagni, a padovai 1761-ben rendszeresítette a boncolást, hogy megtalálják a betegségek okát. Ez megalapozta a tanulmányt a rákos megbetegedésekről is.

John Hunter (1728–1793) skót sebész javasolta, hogy egyes rákokat műtéttel meg lehet gyógyítani. Közel egy évszázaddal később az anesztézia kialakulása rendszeres műtétet okozott a „mozgatható” rákos megbetegedéseknek, amelyek nem terjedtek át más szervekre.

A 19. század

Rudolf Virchow, akit gyakran hívnak alapítónak a sejtes patológia alapja, megalapozta a rákok mikroszkóppal végzett kóros vizsgálatát. Virchow a mikroszkopikus patológiát korrelálta a betegséggel.

Emellett kidolgozta a műtét után kivett szövetek tanulmányozását is. A patológus elmondhatta a sebésznek is hogy a műtét teljesen eltávolította-e a rákot.

A rák okainak története

Számos elmélet létezett a rák okairól az életkor során. Például az ókori egyiptomiak Isteneket okolták rákos megbetegedések.

• Hippokratész úgy vélte, hogy a testnek 4 humorja van (testnedv): vér, váladék, sárga és fekete epe. Azt javasolta, hogy ezeknek a humoroknak az egyensúlyhiánya és a fekete epe feleslege legyen különböző testhelyeken rákot okozhat. Ez volt a humorális elmélet.
• A humorális elmélet után jött a nyirokelmélet. Stahl és Hoffman elmélete szerint a rák a nyirok erjedéséből és degenerálódásából állt, sűrűségében, savasságában és lúgosságában változó. John Hunter, az 1700-as évek skót sebésze egyetértett abban, hogy a daganatok a vérből folyamatosan felszabaduló nyirokból nőnek ki.
• Zacutus Lusitani (1575−1642) és Nicholas Tulp (1593−1674) holland orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy a rák fertőző volt. A 17. és a 18. század folyamán egyesek úgy vélték, hogy a rák fertőző.
• Johannes Muller német patológus 1838-ban mutatta be, hogy a rák inkább sejtekből áll, mint nyirokból. Muller azt javasolta, hogy a rákos sejtek a normális szövetek közötti kezdő elemekből (blastema) fejlődjenek ki.
• Rudolph Virchow (1821–1902) azt javasolta, hogy az összes sejt, beleértve a rákos sejteket is, más sejtekből származzon. Javasolta a krónikus irritáció elméletét. Úgy vélte, hogy a rák folyadékként terjed. Az 1860-as években Karl Thiersch német sebész kimutatta, hogy a rák rosszindulatú sejtek terjedése révén, nem pedig folyadék révén áttétet ad.
• Az 1920-as évekig úgy gondolták, hogy a rák oka a trauma.

A rák szűrésének és felderítésének előzményei

A rák szűrése elősegíti a korai felismerést. Az első szűrővizsgálat, amelyet széles körben alkalmaztak a rák esetében, a Pap-teszt volt. George Papanicolaou fejlesztette ki, mint kutatási módszert a menstruációs ciklus megértésére. Ezután megjegyezte, hogy a teszt segíthet a méhnyakrák korai megtalálásában, és eredményeit 1923-ban ismertette.

Ekkor az American Cancer Society (ACS) az 1960-as évek elején népszerűsítette a tesztet, és széles körben elterjedt szűrővizsgálati eszközként.

A modern mammográfiai módszereket a Az 1960-as évek, és az ACS először 1976-ban ajánlotta hivatalosan az emlőrák szűrésére.

A ráksebészet kialakulása

A rákos megbetegedések ismereteinek korai szakaszában a műtétet modalitásnak tekintették. rákos megbetegedések kezelésében. Celsus római orvos megjegyezte, hogy a műtét ellenére úgy tűnik, hogy a rák visszatér. Galen a rákos megbetegedések műtéti technikáiról írt. A műtét akkor nagyon primitív volt, sok komplikációval, beleértve a vérveszteséget is. A rákos megbetegedések a 19. és 20. század elején virágoztak az érzéstelenítés előrehaladása után.

A németországi Bilroth, a londoni Handley és a Baltimore-i Halsted a ráksebészet úttörői. William Stewart Halsted, a Johns Hopkins Egyetem sebészprofesszora a 19. század utolsó évtizedében fejlesztette ki a radikális masztektómiát az emlőrák esetében. Munkája W. Sampson Handley-n alapult.

Stephen Paget, egy angol sebész ebben az időben megállapította, hogy a rákos megbetegedések a vérkeringéssel terjedtek. Az áttétek ilyen megértése kulcsfontosságú elemmé vált azoknak a betegeknek a felismerésében, akiknek előnye lehet és nem járhat a rákműtétekkel.

Sugárterápia fejlesztése

1896-ban Wilhelm Conrad Roentgen német fizika professzor, felfedezte és bemutatta a röntgensugarak tulajdonságait. A következő néhány hónapban röntgensugarakat használtak a diagnosztizálásra, a következő 3 évben pedig rákos megbetegedések kezelésére. A sugárkezelés rádiummal és viszonylag kisfeszültségű diagnosztikai gépekkel kezdődött.

A kemoterápia fejlesztése

Látható volt, hogy a második világháború alatt katonák során mustárgáznak kitett katonák alakultak ki mérgező csontvelő elnyomás. Hamarosan egy hasonló kémiai nitrogénmustárról derült ki, hogy a nyirokcsomók rákos megbetegedése ellen limfóma. Ez megalapozta számos új, rákos megbetegedés ellen alkalmazható gyógyszert.

Hormonterápia fejlesztése

A 19. században Thomas Beatson felfedezte, hogy a nyulak mellei abbahagyták a tejtermelést, miután eltávolította a petefészkeket. Megpróbálta a petefészkek eltávolítását (úgynevezett oophorectomia) előrehaladott emlőrákban. Ezt még a hormon felfedezése előtt fedezték fel. Munkája megalapozta a hormonterápia, például a tamoxifen és az aromatáz inhibitorok korszerű alkalmazását az emlőrák kezelésében vagy megelőzésében.

Az immunterápia fejlesztése

A rákos sejtek biológiája, számos biológiai szert fejlesztettek ki a rák kezelésében. Ezeket nevezzük biológiai válasz módosító (BRM) terápiának. Ezek közül említésre méltóak a monoklonális antitestek.

Az első terápiás monoklonális antitesteket, a rituximabot (Rituxan) és a trasztuzumabot (Herceptin) az 1990-es évek végén hagyták jóvá a limfóma és az emlőrák kezelésére. A tudósok olyan oltásokat is tanulmányoznak, amelyek fokozzák a szervezet immunválaszát a rákos sejtekre.
A 20. század későbbi szakaszában olyan célzott terápiák is kialakultak, mint a növekedési faktor gátlók, mint például a trasztuzumab (Herceptin), gefitinib (Iressa), imatinib (Gleevec) ) és a cetuximab (Erbitux). Egy másik célzott megközelítés az anti-ngiogenezis vagy az erek képződésénekellenes szerek, például a bevacizumab (Avastin).

További olvasmányok

• Minden ráktartalom
• a rák?
• Mi okozza a rákot?
• A rák szószedete
• A rák osztályozása

Idézetek