A körkörös érvelés (latinul: circulus in probando, “kör bizonyításban”; más néven körkörös logika) olyan logikai tévedés, amelyben az okoskodó azzal kezdődik, amivel megpróbálnak véget vetni. . A körlevél összetevői logikailag gyakran érvényesek, mert ha a premisszák igazak, a következtetésnek igaznak kell lennie. A körkörös érvelés nem formális logikai tévedés, hanem gyakorlati hiba egy olyan érvben, amelynek során a helyiségeknek éppúgy szükségük van bizonyításra vagy bizonyítékokra, mint a következtetésre, és ennek következtében az érvelést nem sikerül meggyőzni. Ennek más módja az, hogy nincs ok a helyiség elfogadására, hacsak az ember már nem hiszi a következtetést, vagy hogy a helyiségek nem nyújtanak önálló alapot vagy bizonyítékot a következtetésre. A kérdés elkérése szorosan összefügg a körkörös gondolkodással, és a modern használatban a kettő általában ugyanarra a dologra utal.
A körkörös gondolkodás gyakran az alábbi formájú: “A igaz, mert B igaz; B igaz mert A igaz. ” A körkörösséget nehéz felismerni, ha hosszabb állításláncot tartalmaz.