Erőszak a médiában: milyen hatások vannak a viselkedésre?

“A médiában elkövetett erőszak egyre növekszik, és veszélyes méreteket öltött” – mondta Emanuel Tanay, a Wayne Állami Egyetem nyugalmazott pszichiátriai klinikai professzora és több mint 50 éves igazságügyi pszichiáter éve.

“Bekapcsolja a televíziót, és erőszak van. Elmegy egy filmbe, és ott van az erőszak ”- mondta Tanay a Psychiatric Timesnak. “A valóság torz. Ha egy kitalált világban élsz, akkor a kitalált világ a valóságoddá válik.”

Az átlag amerikai naponta közel 5 óra videót néz meg, amelynek 98% -át hagyományos módon nézi meg tévékészülék a Nielsen Company szerint. A tévéműsorok csaknem kétharmada tartalmaz fizikai erőszakot. A legtöbb önmagát érintő videojáték tartalmaz valamilyen erőszakos tartalmat, még a gyermekek számára is.

Lásd még:

Az új bizonyítékok azt sugallják, hogy a médiaerőszak hatása minimális lehet

Tanay megjegyezte: “Bármi, ami előmozdít valamit, propagandának nevezhető.” Amit szórakozásnak hívunk, az valóban az erőszak propaganda. Ha fegyvereket gyárt, akkor nem kell hirdetnie, mert ezt a szórakoztató iparunk végzi. ”

A valóságban az erőszakos bűncselekmények száma egyre csökken, de a közvélemény szerint az erőszak megnövekedett. Az Egyesült Államok Igazságügyi Statisztikai Hivatala szerint az erőszakos áldozattá válások aránya (pl. Nemi erőszak és erőszakos cselekmények) 2001 és 2010 között 40% -kal csökkent. Hasonlóképpen, az Egyesült Államokban a gyilkosságok aránya csaknem a felére, 100 000 emberre jutó 9,8-ra esett vissza 1991-től 5-ig, 2009-ben.

Pedig a propaganda, Tanay elmondása szerint, az embereket úgy érzi, hogy a bűnözés mindenütt jelen van, és hogy a védelemhez fegyverekre van szükség.

Arra a kérdésre, hogy több száz gyilkos van-e nála megvizsgálta és a média erőszakával kapcsolatos lehetséges kapcsolatokat Tanay elmondta: “A legtöbb emberölést olyan emberek követik el, akik ismerik egymást, és akik pillanatnyi konfliktusban vannak, és fegyverük kéznél van. Általában csak nagyon ritkán eltalált férfiak ölnek meg idegeneket.”

Tanay azonban elismerte, hogy egyes elmebetegek kiszolgáltatottak a dramatizált erőszaknak. “Természetesen sebezhetőbbek, mert a közösségben vannak, betegek, és rosszul értelmezhetnek valamit.”

A két tizenéves fiú, akik meggyilkoltak 12 iskolatársat és egy tanárt, és megsebesítettek 2-et Még egy másik a coloradói Columbine High School-ban, mielőtt meggyilkolta volna magát, szerinte kóros környezetben élt. “Életük erőszakos videojátékokra összpontosított.”

Az 1999-es kolumbiai tragédia után az FBI, valamint pszichiáterek és pszichológusok csapata arra a következtetésre jutott, hogy mindkét elkövető elmebeteg volt. Eric Harris pszichopata, Dylan Klebold pedig depressziós. Más elemzők azzal érveltek, hogy egy lehetséges ok-okozati tényező kapcsolódhat a fiatal gyilkosok rögeszméihez a videojátékokban és filmekben elkövetett erőszakos képek iránt, ami arra késztette őket, hogy személytelenítsék áldozataikat.

Míg az egyének túlnyomó többsége szenvedett pszichotikus rendellenességben szenvedők ne kövessenek el erőszakot, Tanay szerint “egyes tömeggyilkosságokat pszichotikus emberek követtek el.”

Megemlítette Seung-Hui Cho, egy diák példáját, aki 2007-ben halál 32 hallgató és a Virginia Tech oktatója, még 17 megsebesült, majd megölte magát. “Cho pszichotikus volt. Húsz évvel ezelőtt állami kórházba kötelezték volna … Most már csak addig gondoskodunk a pszichotikus betegekről, amíg valami erőszakos cselekedetet nem hajtanak végre” – mondta Tanay.

Írás a coloradói tragédiáról egy július 20-i Time magazin esszében Christopher Ferguson, PhD, a texasi A & M Nemzetközi Egyetem pszichológiai és pszichológiai docense, a Pszichológia és Kommunikáció Tanszékének állítása jelenleg nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a tömeges emberöléseket akár részben erőszakos szórakozással is meg lehet magyarázni.

Kutatási tanulmányok

Tehát mit mutatnak a kutatások?

Az amerikai titkosszolgálat és az Egyesült Államok Oktatási Minisztériuma 2002-es jelentése, amely 1974 és 2000 között 37 célzott iskolai lövöldözés és iskolai támadás esetét vizsgálta ebben az országban, megállapította, hogy “a támadók több mint fele bizonyított némi érdeklődést az erőszak iránt a filmeken keresztül , videojátékok, könyvek és egyéb médiumok. ”2

Egy 2009-es házirendben az M-ről edia Erőszak, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia szerint: “Széleskörű kutatási eredmények azt mutatják, hogy a média erőszakja hozzájárulhat az agresszív viselkedéshez, az erőszak iránti érzéketlenséghez, a rémálmokhoz és a félelemtől, hogy megsérülnek.” 3

Idén a Media A Nemzetközi Agressziókutatási Társaság (ISRA) erőszakbizottsága a médiaerőszakról szóló jelentésében így fogalmazott: “Az elmúlt 50 évben számos, a világon végzett tanulmány kimutatta, hogy erőszakos televízió, erőszakos filmek vagy játék az erőszakos videojátékok növelik az agresszív viselkedés valószínűségét. ”4

A bizottság szerint több mint 15 metaanalízis jelent meg, amelyek a médiaerőszak és az agresszió közötti összefüggéseket vizsgálják.Például Anderson és munkatársai, 5, átfogó metaanalízist tettek közzé az erőszakos videojátékok hatásairól, és arra a következtetésre jutottak, hogy a “bizonyítékok határozottan arra utalnak, hogy az erőszakos videojátékoknak való kitettség ok-kockázati tényező a fokozott agresszív viselkedés, agresszív megismerés és agresszív befolyásolás és csökkent empátia és proszociális magatartásért. ”

A Psychiatric Times interjújában Craig Anderson pszichológus, PhD, az Iowa Állami Egyetem Erőszakkutatási Központjának igazgatója elmondta a média erőszakának és agressziójának bizonyítékait. Ez a kapcsolat nagyon erős a tanulmánytervek minden típusában: randomizált kísérletek, keresztmetszeti korrelációs vizsgálatok és longitudinális vizsgálatok.

2007-ben Anderson csoportja beszámolt az erőszakos videojátékok longitudinális vizsgálatáról. gyermekek és társaik, valamint az agresszív magatartást és az erőszakos médiafogyasztást tanító tanárok egy tanév során kétszer. A kutatók azt találták, hogy a fiúk és lányok, akik sokat A kölcsönzött videojátékok a tanév során megváltoztak, egyre agresszívebbek lettek.

“Számos longitudinális tanulmány készült világszerte több különböző kutatócsoporttól, és mindegyikük jelentős erőszakos videojáték-expozíciós hatásokat talál” mondta.

Ezzel szemben egy Ferguson és munkatársai által ebben az évben közzétett longitudinális tanulmány 7, amely 165 fiút és lányt (10 és 14 év közötti) követett 3 év alatt, nem talált hosszú távú kapcsolatot az erőszakos videók között. játékok és fiatalok agressziója vagy randevú erőszak.

Japánból, Szingapúrból, Németországból, Portugáliából és az Egyesült Államokból származó tanulmányok azt mutatják, hogy Anderson szerint “a médiaerőszak és az agresszió közötti kapcsolat hasonló a kultúrák között”.

“Legutóbb – tette hozzá” – azt tapasztaltuk, hogy a magas kockázatú lakosság körében az erőszakos videojátékok erőszakos antiszociális viselkedéssel társulnak, még akkor is, ha ellenőrizzük a fiatalkori bűnözés és a fiatalkori erőszak többféle összefüggésének erőteljes hatásait. , leginkább a pszichopátia. ”8

Anderson szerint egyre több bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a gyors ütemű erőszakos játékok nagy kitettsége az agyműködés változásaihoz vezethet az erőszakos képek feldolgozása során, ideértve az erőszakra adott érzelmi válaszok csillapítását és a végrehajtó ellenőrzés bizonyos típusainak csökkenését. De van néhány bizonyíték arra is, hogy az azonos típusú gyors tempójú erőszakos játékok javíthatják a térbeli-vizuális készségek bizonyos típusait, alapvetően a vizuális információk számítógépes képernyőről történő kinyerésének képességét.

A sok tényező egyike

A médiaerõszak és az agresszió közötti összefüggések ellenére Anderson hangsúlyozta: “A médiaerõszak csak az egyik a késõbbi agresszív és erõszakos viselkedés kockázati tényezõinek egyike. Ezenkívül a rendkívül erõszakos viselkedés soha nem fordul elõ, ha csak egy kockázati tényezõ van jelen . Így egy egészséges, jól alkalmazkodó, kevés rizikófaktorral rendelkező ember nem lesz iskolalövő, csak azért, mert sok erőszakos videojátékot kezd el, vagy sok erőszakos filmet néz. ”

Anderson egyik kollégája az Iowa Állami Egyetemen, Douglas Gentile, PhD, a pszichológia docense, valamint Brad Bushman, PhD, az Ohio Állami Egyetem kommunikáció és pszichológia professzora és az amszterdami VU Egyetem kommunikációs tudományának professzora, a közelmúltban pu blint egy tanulmányt, amely a minnesotai iskolákból származó 430 (7–11 éves, 3–5. osztályú) gyermek későbbi agressziójának előrejelzéséhez szükséges 6 kockázati tényező egyikeként azonosítja a média expozíciót. 9 A médiaerőszak mellett a fennmaradó kockázati tényezők az ellenségeskedés irányába mutatnak. alacsony szülői részvétel, a résztvevők neme, a fizikai áldozattá válás és a korábbi fizikai harcok.

A tanulók agresszióval kapcsolatos kockázatának ismerete segíthet az iskola tisztviselőinek abban, hogy megállapítsák, melyik diák fordulhat elő nagyobb valószínűséggel verekedésbe vagy esetleg más diákokat megfélemlít. Gentile-nek, aki az Iowa Állami Egyetemen a Media Research Lab-ot vezeti. Azt mondta, hogy “több mint 80% -os pontossággal” képes megjósolni, hogy melyik gyermeknek van nagy kockázata a zaklatással szemben, ha 3 dolgot tud – “fiúk-e, harcba keveredtek-e az elmúlt év során, és sokat fogyasztanak-e?” a média erőszakáról. ”

Tanulmánya eredményeinek megvitatásakor Gentile és Bushman azt írta:” A jövőbeli agresszió legjobb előrejelzője az általános iskolások mintájában a múltbeli agresszió volt, amelyet erőszakos médiaterhelés követett, majd agresszió áldozata lett. ”

Hozzátették, hogy a kockázati tényező megközelítésük„ lehűtheti ”a média erőszakának hatásaival kapcsolatos heves vitát, mivel„ az erőszakos médiának való kitettség nem az egyetlen kockázati tényező a agresszió vagy akár a legfontosabb kockázati tényező, de ez az egyik fontos kockázati tényező. ”

” Érdekelünk ezt az új megközelítést alkalmazni az agresszióra vonatkozó többszörös kockázati tényezők további mintákban történő mérésére, valamint a az általunk vizsgált kockázati tényezők száma (több mint 100 ismert kockázati tényező létezik s agresszió miatt) ”- mondta Gentile a Psychiatric Timesnak. Kollégáival számos más tanulmány van folyamatban több országban.

“Különösen remélem, hogy ez a megközelítés elősegíti a nyilvánosság és a szakemberek felismerését, hogy a média erőszakja nem különbözik az agresszió egyéb kockázati tényezőitől. Ez nem a legnagyobb és nem is a legkisebb” – mondta. “Ha van egyáltalán fontos különbség, egyszerűen csak az, hogy a média erőszakát a szülők könnyebben ellenőrizhetik, mint más kockázati tényezőket, például a bántalmazást, a pszichiátriai betegségeket vagy a szegénységben élést. ”

1. Saleem M, Anderson, Kalifornia. Az elektronikus média jó, rossz és csúnya. In: Dvoskin J, Skeem JL, Novaco RW, Douglas KS, szerk. A társadalomtudomány alkalmazása az erőszakos bűncselekmények csökkentése érdekében. New York: Oxford University Press; 2012: 83-101.
2. Vossekuil B, Fein RA, Reddy M és mtsai. A Biztonságos Iskola Kezdeményezés zárójelentése és megállapításai: Az iskolai támadások megelőzésének következményei az Egyesült Államokban. Washington, DC: amerikai titkosszolgálat, amerikai oktatási osztály; 2002. május.
3. Kommunikációs és Médiaügyi Tanács. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémiáról: Szakpolitikai nyilatkozat – Média erőszak Gyermekgyógyászat. 2009; 124: 1495-1503.
4. Médiaerőszak-bizottság, Nemzetközi Agressziókutatási Társaság (ISRA). A média erőszakos bizottságának jelentése. Agresszív viselkedés 2012; 38: 335-341.
5. Anderson CA, Shibuya A, Ihori N és mtsai. Az erőszakos videojátékok hatása az agresszióra, az empátiára és a proszociális magatartásra a keleti és nyugati országokban: meta-analitikus áttekintés. Psychol Bull. 2010; 136: 151-173.
6. Anderson CA, pogány DA, Buckley KE. Az erőszakos videojátékok hatása a gyermekekre és serdülőkre: elmélet, kutatás és közpolitika. New York: Oxford University Press; 2007.
7.. Ferguson CJ, San Miguel C, Garza A, Jerabeck JM. A videojátékokkal kapcsolatos erőszak longitudinális tesztje befolyásolja a randevúzást és az agressziót: 3 éves longitudinális vizsgálat serdülőkről. J Psychiatr Res. 2012; 46: 141-146.
8. DeLisi M, Vaugh MG, Gentile DA és mtsai. Erőszakos videojátékok, bűnözés és fiatalkori erőszak: új bizonyíték. Ifjúsági erőszak és fiatalkorúak igazságszolgáltatása. Sajtóban.
9. Pogány DA, Bushman BJ. A média erőszakos hatásainak átértékelése az agresszió megértésének kockázat- és rugalmassági megközelítésével. A népszerű médiakultúra pszichológiája. 2012; 1: 138-151.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük