Vulgátus (a latin editio vulgata-ból: “közös változat”), a római katolikus egyház által használt latin Biblia, elsősorban Szent Jeromos fordításában. 382-ben Damaszkusz pápa megbízta Jerome-t, korának vezető bibliatudósát, hogy készítse el a Biblia elfogadható latin változatát az akkor használt különféle fordításokból. Az evangéliumok átdolgozott latin fordítása 383 körül jelent meg. Az Ószövetség Septuaginta görög változatának felhasználásával , új latin nyelvű fordításokat készített a Zsoltárokról (az úgynevezett galliai zsoltárról), a Jób könyvéről és néhány más könyvről. Később úgy döntött, hogy a Septuaginta nem kielégítő, és megkezdte az egész Ószövetség fordítását az eredeti héber változatokból, egy folyamat, amelyet körülbelül 405-re fejezett be.
Marie-Lan Nguyen
Jeromos fordítását nem azonnal elfogadták, hanem a 6. század közepétől. általában egy teljes Biblia volt, az összes különálló könyv egyetlen borítóba kötve. Általában Jeromos ószövetségi fordítását tartalmazta héberül, a Zsoltárok kivételével; galliciai zsoltára; Tóbiás (Tobit) és Judit (apokrif a zsidó és protestáns kánonban) könyveinek fordítása; és az evangéliumok átdolgozása. Az Újszövetség fennmaradó részét a régebbi latin változatokból vették át, amelyeket Jeromos kissé átdolgozhatott. Bizonyos egyéb könyvek, amelyek a Septuagintában találhatók – Apokrif a protestánsok és zsidók számára; a római katolikusok deuterokanonikus könyvei – régebbi verziókból kerültek ki.
Különböző szerkesztők és javítók készítették az évek során a Vulgata átdolgozott szövegeit. A Párizsi Egyetem fontos kiadást készített a 13. században. Elsődleges célja a teológiai oktatás és vita elfogadott színvonalának biztosítása volt. A legkorábbi nyomtatott Vulgata Bibliák mind ezen párizsi kiadványon alapultak.
1546-ban a Tridenti Zsinat kimondta, hogy a Vulgata a Biblia kizárólagos latin hatósága, de megkövetelte azt is, hogy a legkevesebbel nyomtassák lehetséges hibák. VIII. Kelemen pápa által 1592-ben kiadott úgynevezett Clementine Vulgate lett a római katolikus egyház mérvadó bibliai szövege. Ebből a Confraternity verziót 1941-ben lefordították.
A modern időkben számos kritikai kiadás készült. 1965-ben a Vatikáni Zsinat egy bizottságot hozott létre a Vulgata felülvizsgálatára, majd 1979-ben megjelent a Nova Vulgata. János Pál pápa a római katolikus egyház hivatalos latin nyelvű szövegeként hirdette ki, csakúgy, mint az 1986-ban kiadott második kiadás.