Leírás
A valproinsav egy 8 szénatomos 2-láncú zsírsav, amelyet a májban, és a beteg májfunkciói és kora alapján változó sebességgel dolgozzák fel, a beteg egyéb rutinszerű gyógyszerei mellett, amelyekkel a valproinsav kölcsönhatásba léphet. Terápiás koncentrációkban a valproinsav közvetíti a feszültség által aktivált Na + -csatornák elhúzódó helyreállítását, ezáltal gátolja az agykérgi és a gerincvelő neuronjainak depolarizációja által kiváltott ismétlődő tüzelést. Hatása hasonló a többi elterjedt görcsoldóhoz, mint például a fenitoin és a karbamazepin.
A valproinsavat olyan állapotok kezelésére és ellenőrzésére használják, mint például:
-
Egyszerű és összetett részleges görcsrohamok
-
A bipoláris betegség akut és fenntartó terápiája
-
Migrén-profilaxis
-
Krónikus fájdalom-szindrómák
A valproinsav szint a vérben lévő valproinsav mennyiségét méri: a gyógyszer teljes vagy szabad szintjét. A szérum valproinsavszint monitorozása szükséges a gyógyszer szűk ajánlott terápiás tartományon belüli fenntartásához. A szubterápiás szintek veszélyeztetik a beteget, hogy kiújuljon a valproinsavat szedő állapot, a szupraterápiás szintek pedig a káros és toxikus mellékhatások kockázatát jelentik.
javallatok
A valproinsav adagját gondosan kell beállítani a valproinsav vérszintje alapján, amíg a terápiás tartományon belül a gyógyszer állandó koncentrációja nem biztosított. Az egyensúlyi állapot eléréséhez szükséges gyógyszeradag a betegek között változó, és az idő múlásával változhat, ezért a folyamatos megfelelő gyógyszeradagolás biztosításához soros valproinsavszintre van szükség. A valproinsavszint általában röviddel a gyógyszer megkezdése és az adagolás módosítása után érhető el. Miután a szériaszintek folyamatosan mutatják az értékeket a terápiás tartományban, a valproinsavszintet ezután ritkábban, de rendszeres időközönként ellenőrizni lehet annak biztosítása érdekében, hogy ez ezen a tartományon belül maradjon.
További szintvizsgálatokra lehet szükség, ha a beteg állapota nem reagál a gyógyszeres kezelésre annak megállapítására, hogy a koncentráció túl alacsony-e, annak megállapítására, hogy a gyógyszer hatástalan-e, vagy megerősítse a beteg gyógyszeres kezelésének megfelelő szintjét. Szintet kell elérni akkor is, ha a betegnél mellékhatások vagy szövődmények jelentkeznek a valproinsav használatát követően. A leggyakoribb mellékhatások a gyomor-bélrendszeri hatások, beleértve az étvágytalanságot, émelygést és hányást; azonban ritkábban fordulnak elő de a központi idegrendszerre gyakorolt súlyosabb hatásokról is beszámoltak, ideértve a szedációt, az ataxiát és a remegést.
Megfontolások
Több gyógyszert, különösen más görcsoldót használó betegek igényelheti a valproinsavszintek gyakoribb értékelését a lehetséges gyógyszerkölcsönhatások miatt. Ezenkívül a legtöbb valproinsav a vér fehérjéjéhez kötődik; azonban a gyógyszer nem kötött része az aktív komponens. a normálnál alacsonyabb fehérje mennyiséget eredményező állapotban lévő beteg vérében fokozottan fennállhat a keringő valproinsav szupraterápiás vagy felesleges mennyisége, ezért mind a teljes, mind a szabad valproinsav szintjének monitorozását igényelheti.