török nyelv, török Türkçe vagy Türkiye Türkçesi, a török nyelvcsalád fő tagja az altáji nyelvcsoportban. Törökül beszélnek Törökországban, Cipruson, valamint másutt Európában és a Közel-Keleten. Gagauz, azerbajdzsáni (néha azeri nevű), türkmén és khorāsān török nyelvvel alkotja a török nyelvek délnyugati, vagy Oğuz ágát.
A modern török az oszmán török leszármazottja és elődje, tehát – hívták az öreg anatóliai töröknek, amelyet a szeludzsák törökök vezettek Anatóliába a 11. század végén Az ó török fokozatosan elnyelt sok arab és perzsa szót, sőt nyelvtani formát is, és arab írással írták. A török köztársaság 1923-as megalakulása után az arab írást latin ábécé váltotta fel (1928). A nyelv reformját a török köztársasági kormány kezdeményezte és támogatta. A viták és az ellenállás ellenére a mozgalom nagyban hozzájárult a török szókincs idegen elemek megtisztításához. Lényegében új irodalmi nyelv alakult ki, és a régebbi hamar elavulttá vált.
A nyelvi fejlődés szempontjából négy török korszak különböztethető meg: régi (anatóliai és oszmán) török, 13. – 16. század; Középső (oszmán) török, 17. – 18. Újabb (oszmán) török, 19. század; és a modern török, 20. század.
A török morfológia hangzási harmóniának van kitéve, amelyek közül a palatális és a labiális magánhangzók harmóniája a legkiemelkedőbb. A palatáni harmónia az első magánhangzók (e, i, ö, ü) és a hátsó magánhangzók (a, ı, o, u) megkülönböztetésén alapul. Rendszerint egy szó összes magánhangzója ugyanahhoz az osztályhoz (hátul vagy elöl) tartozik – eg, sargı „kötszer,„ sergi ”kiállítás” -, és az utótagok magánhangzói az elsődleges szárban lévő magánhangzók osztályától függően változnak – pl. ev-de a házban, de oda-da a szobában. A morfológiában a törököt az jellemzi, hogy hajlamos az elsődleges szárat különböző utótagokkal bővíteni, amelyek közül sok nyelvtani fogalmat jelöl. A parasızlıklarından tehát „szegénységük miatt” a „pénz”, „-sız”-nélküli, „-lık” -ness, „-lar = többes szám, ı (n) = birtokos, -dan = ablatív” részből áll címre.
Szintaktikailag a török, hasonlóan a többi török nyelvhez, hajlamos verbális főnevekkel, tagmondatokkal és konverbumokkal ellátott konstrukciókat használni azokban az esetekben, amikor az angol alárendelő kötőszavakat vagy relatív névmásokat használ, például pl. geleceğini biliyorum “Tudom, hogy el fog jönni” (szó szerint “eljön – ismerem – tudom – én”), otelde kalan dostumuz “a szállodánkban tartózkodó barátunk” (szó szerint “hotelben tartózkodó barát – mi ), és gülerek bendi (k) nevetve lépett be (szó szerint nevető belép – ő).