Thaiföldi nyelv, más néven sziámi, Thaiföld szokásos beszélt és irodalmi nyelve, amely a délkelet-ázsiai tai nyelvcsaládba tartozik. Nagyrészt Bangkok és környékének az ország középső régiójában található dialektusán alapszik, de megmarad bizonyos mássalhangzó különbségtételek (például l versus r, kl versus k), amelyek általában összevonódnak a beszélt nyelvben, de megmaradnak az ortográfiában. Más, többnyire hangszínükben és bizonyos mértékben mássalhangzókban eltérő nyelvjárásokat az ország más nagy régióiban beszélnek. Ezek északkeleti (pl. Ubon Ratchathani, Khon Kaen), északi (Chiang Mai, Chiang Rai környékén) és déli (Songkhla, Nakhon Si Thammarat). Az északkeleti nyelvjárások hasonlóak a laosziakéhoz.
A thaiföldi szavak túlnyomórészt egyszótagúak, de sokuk többtagú. A nyelv hangokat használ az egyébként azonos szavak megkülönböztetésére. A thai nyelven öt különféle hang van: közép, alacsony, zuhanó, magas és emelkedő. 21 mássalhangzó hang és 9 megkülönböztethető magánhangzó minőség van. A thai nyelven az inflexió teljesen hiányzik, de a szóösszetétel széles körben előfordul – pl. Khamnam „előszó” (szó szerint „szóvezető”) és khâwcaj „megért” (szó szerint „belépő-szív”). Az olyan szinonimavegyületek, mint a hàaŋklaj ’messze távoli’ és az olyan alliteratív vegyületek, mint a ramádrawaŋ ’óvatos’, nagyban hozzájárulnak a nyelv kifejezőképességéhez. A thaiföldi szórend meglehetősen merev. A tipikus mondat a tárgyat, az igét és az objektumot ebben a sorrendben tartalmazza – pl. Khǎw1 rian2 khanídtasàad3 he1 matematikát2 tanul. p>
A thai nyelv szabadon beépíti az idegen szavakat. Talán a legrégebbi kínai, de a legutóbbi kínai kölcsönszavak is előfordulnak. Több száz elegáns és irodalmi szót vesznek át Pāli és szanszkrit nyelvből, és új szavakat is kitalálnak szanszkrit gyökerekből. Vannak kölcsönszavak Khmerből (Kambodzsa hivatalos nyelve), a 16. századi portugálból, az ausztronézből és a modern időkben egyre inkább az angolból. A thai ábécé (amelyet a XIII. Századi hirdetéssel hoztak létre) végül az indiai írás déli típusából származik. Az írás balról jobbra halad, és a szóközök írásjeleket jeleznek, de nem szófelosztást. Az ábécé 42 mássalhangzóval, 4 hangjelzővel és sok magánhangzóval rendelkezik.