A szinapszis (más néven szindézis) két kromoszóma párosulása, amely a meiózis során fordul elő. Lehetővé teszi homológ párok összeillesztését szegregációjuk előtt, és lehetséges kromoszóma keresztezésüket közöttük. A szinapszis a meiózis I. fázisában történik. Amikor a homológ kromoszómák szinapszisban vannak, a végeik először a mag burkolatához kapcsolódnak. Ezek a végmembrán-komplexek azután vándorolnak, az extranukleáris citoszkeleton segítségével, amíg az illeszkedő végek párosulnak. Ezután a kromoszóma beavatkozó régiói összefognak, és összekapcsolódhatnak egy szinaptonemális komplexnek nevezett fehérje-RNS komplextel. Az autoszómák a meiózis során szinapszison mennek keresztül, és a kromoszómák teljes hosszában fehérjekomplexum tartja őket, az úgynevezett szinaptonemális komplex. A nemi kromoszómák szintén szinapszison mennek keresztül; a homológ kromoszómákat összetartó szinaptonemális fehérjekomplexum azonban csak az egyes nemi kromoszómák egyik végén található.
Szinapszis a Meiosis során. A körbe kerített terület az a rész, ahol a szinapszis bekövetkezik, ahol a két kromatid találkozik, mielőtt átkelne
Ezt nem szabad összetéveszteni a mitózissal. A mitózisnak is van profázisa, de általában nem végez két homológ kromoszóma párosítását.
Amikor a nem testvér kromatidák összefonódnak, a hasonló szekvenciájú kromatidok szegmensei széteshetnek és kicserélődhetnek a genetikai rekombináció néven ismert folyamatban. vagy “áthúzás”. Ez a csere kiazmát eredményez, egy olyan régiót, amely X formájú, ahol a két kromoszóma fizikailag össze van kötve. Kromoszómánként legalább egy kiasma gyakran szükségesnek tűnik a bivalensek stabilizálásához a metafázis lemez mentén az elválasztás során. A genetikai anyag keresztezése lehetséges védelmet nyújt a “kromoszómaölő” mechanizmusokkal szemben is, eltávolítva az “én” és “nem én” közötti különbséget, amelyen keresztül egy ilyen mechanizmus működhet. A rekombináns szinapszis további következménye a genetikai variabilitás növelése az utódokon belül. Az ismételt rekombinációnak az az általános hatása is van, hogy lehetővé teszi a gének egymástól független mozgását a generációk során, lehetővé téve a jótékony gének független koncentrációját és a káros anyagok megtisztítását.
A szinapszist követően a rekombináció egy típusa hogy a szintézisfüggő szálak izzítása (SDSA) gyakran előfordul. Az SDSA rekombináció magában foglalja a párosított, nem testvér homológ kromatidák közötti információcserét, de nem fizikai cserét. Az SDSA rekombinációja nem okoz kereszteződést. A rekombináció nem crossover és crossover típusai is a DNS károsodásának javítására szolgáló folyamatokként működnek, különös tekintettel a kettős szálú szünetekre (lásd: Genetikai rekombináció).
A szinapszis központi funkciója tehát a homológok párosítással történő azonosítása, a sikeres meiózis elengedhetetlen lépése. A szinapszist követően zajló DNS-helyreállítási és chiasma-képződési folyamatok sok szinten következményekkel járnak, a sejtek túlélésétől kezdve egészen az evolúcióig.