Az irodalmi értelemben vett egymás mellé helyezése az egymás mellé helyezett fogalmak közötti kontraszt. Az egymás mellé helyezés példái a következő idézetek: “Ne kérdezd, mit tehet az országod érted; kérdezd meg, mit tehetsz az országodért”, és “Soha ne tárgyaljunk félelemből, de soha ne féljünk tárgyalni”, mindkettő, John F. Kennedy, aki különösen kedvelte az egymás mellé helyezést mint retorikai eszközt. Jean Piaget külön szembeállítja a szinkretizmustól a különböző területeken történő szembeállítást, azzal érvelve, hogy “a szembeállítás és a szinkretizmus ellentétben áll, a szinkretizmus az egész túlsúlya a részletek felett, a részletek szembeállítása az egészgel szemben. Piaget írja:
A vizuális érzékelésben az egymás mellé helyezés a részletek közötti kapcsolatok hiánya; a szinkretizmus az egész jövőképe, amely homályos, de mindenre kiterjedő sémát hoz létre, kiszorítva a részleteket. A verbális intelligenciában az egymás melletti kapcsolat a mondat különféle kifejezései közötti kapcsolatok hiánya; a szinkretizmus az a sokoldalú megértés, amely a mondatot egésszé teszi. A logikában az egymás mellé helyezés az implikációk és a kölcsönös igazolás hiányához vezet az egymást követő ítéletek között; a szinkretizmus tendenciát teremt arra, hogy mindent összekössön, és a legzseniálisabb vagy legarcosabb eszközökkel igazolja.
A nyelvtanban az egymás mellé helyezés a hiányra utal. elemek összekapcsolása egy szavak csoportjában, amelyek együtt szerepelnek. Így ahol az angol a és (pl. Anya és apa) kötőszót használja, sok nyelv egyszerű egymás mellé helyezést használ (“anya apa”). A logika szerint az egymás mellé helyezés logikus tévedés a megfigyelő részéről, ahol két egymás mellé helyezett elem összefüggést jelent, amikor valójában egyiket sem állítják. Például egy politikus és Adolf Hitler illusztrációja ugyanazon az oldalon azt jelentené, hogy a politikusnak közös ideológiája volt Hitlerrel. Hasonlóképpen, ha azt mondanánk, hogy “Hitler a fegyverek ellenőrzését támogatta, és ti is így vagytok”, ugyanez lenne a hatása. Ez a bizonyos retorikai eszköz elég gyakori ahhoz, hogy saját neve, Reductio ad Hitlerum legyen.