MEGBESZÉLÉS
Vizsgálatunk során azt találtuk, hogy a háziorvosoknál a leggyakoribb tünetek a dyspepsia, a vérszegénység és a hasi fájdalom voltak. Azt is megállapítottuk, hogy a háziorvosok többnyire az antrumban lokalizálódtak, és a leggyakoribb hisztopatológiai típus a HP volt.
Carmack és mtsai. a GP gyakoriságát 6,35% -ban állapította meg 121 564 EGD-műtét során. A leggyakoribb polip típus az FGP volt, amely az összes polip 77% -át tette ki, míg a HP és az FHP az összes polip 17% -át tette ki. A polipként meghatározott elváltozások 16% -ának nem volt hisztopatológiai vagy rosszindulatú szövettana. Összehasonlították az FGP magas gyakoriságát, hosszú távú PPI-használattal és alacsony HPy-fertőzéssel. Elhanafi és mtsai. számoltak be arról, hogy a leggyakoribb polip típus a HP volt, 7 090 endoszkópos eljárásban. Arra a következtetésre jutottak, hogy ennek oka lehet a fokozott HPy-fertőzés. Macenlle-Garcia et al. számoltak be arról, hogy GP-t 18 betegnél találtak (0,33%), és a leggyakoribb típus a HP volt, 5,314 EGD-eljárásban. Roseau és munkatársai által végzett vizsgálatban 131 EGD-eljárásban 191 (1,3%) betegnél találtak GP-t. A polipok szövettana 48 esetben HP, 17 betegnél FGP, 6 betegnél AP volt, míg 118 beteg szövettana (61,8%) gyomorhurut vagy normál szövettan volt. 157 902 Fann és munkatársai által végzett endoszkópos eljárás során a polipok előfordulási gyakorisága 2,56% volt, a leggyakoribb típus az FGP volt.
Vizsgálatunkban a polip leggyakoribb típusa a HP volt. Hazánkban a HPy-fertőzés gyakorisága 82%. Azokban az országokban, ahol a HPy gyakorisága magas, mint nálunk, a leggyakoribb polipok a HP-k. García-Alonso és munkatársai által végzett vizsgálatban 6307 EGD-eljárás során 269 betegnél (4,2%) találtak polipoid elváltozásokat. A betegek átlagéletkora 65 év volt, a nők aránya 61% volt. A polipok szövettana 50,9% HP, 7,4% FGP és 3% AP volt. Az adenokarcinoma előfordulása 1,9% volt. A hisztopatológiai diagnózis normális nyálkahártya volt az EGD-ben polipos betegek 29,7% -ánál. Morais és mtsai. 153 betegnél (0,59%) jelentettek háziorvosokat 26 000 endoszkópos eljárásban. Ezen betegek 41,2% -a nő volt, a betegek átlagos életkora 64 év volt. A polipok gyakorisága 71,3% -ban HP, 16,3% FGP és 12,4% AP volt. Adenocarcinomát egy HP-ban szenvedő betegben és egy AP-ben szenvedő betegben találtak. Molaei és mtsai. a GP gyakoriságát 69,2% -nak jelentette a HP-nál, 6,6% -ot az FGP-nél és 4,7% -ot az AP-nál. A betegek átlagos életkora 49 év volt, 73% -a férfi. A polipok mérete < 10 mm volt az esetek 87% -ában. Egy Fann és munkatársai által végzett vizsgálatban az átlagéletkor 54,7 év volt, a betegek 63% -a nő, a betegek 37% -a férfi volt. Vizsgálatunkban a háziorvosokkal diagnosztizált betegek körülbelül 80% -a > 50 éves volt. Nem volt összefüggés az életkor és a polip mérete és száma között. A HP-k és AP-k általában idősebb egyéneknél jelentkeznek. A háziorvosok előfordulása 0,59–3,4% volt a hazánkban végzett korábbi vizsgálatokban. Vizsgálatunkban a háziorvos előfordulása 0,34% volt, ami alacsonyabb volt, mint a többi vizsgálat többségében. Ennek oka lehet a jóindulatú kóros betegek kizárása vagy a polipok nem megfelelő mintavétele. Hazánkban kevés a háziorvosi vizsgálat. Egy Gencosmanoglu és mtsai által végzett vizsgálatban a háziorvos előfordulása 3,4% volt, a polipok 46% -a HP, 18% -a FHP és 14% -a FGP volt. A betegek átlagos életkora 51 év, a nők aránya 58% volt. A polip mérete < 5 mm volt a betegek 58% -ánál. Karaman és munkatársai által végzett vizsgálatban 69 (0,59%) betegnél találtak GP-t 11,598 EGD-eljárásban. Míg az összes polip 69% -a HP volt, addig 10% -a FGP volt. A Buyukasik és munkatársai által végzett vizsgálatban a HP-ket az 55.987 EGD-eljárás 66,7% -ában találták. A GP előfordulása 2,22% volt, a HP legmagasabb gyakorisága pedig 36,2% volt, egy Vatansever et al. Vizsgálatunkban a leggyakoribb polipok a HP-k voltak. A HP gyakorisága azonban magasabb volt, mint a korábbi vizsgálatokban. Ezenkívül az FGP gyakorisága szignifikánsan alacsonyabb volt, mint más vizsgálatokban. A Demiryilmaz et al. Által végzett vizsgálatban azonban 6637 (1,95%) betegnél találtak GP-t 3,375 EGD-eljárásban. Ezekben a betegekben összesen 88 gyomor polipoid elváltozást detektáltak. A polipok szövettani vizsgálata 80,7% -ot HP-ként, 17% -ot gyulladásos polipokként és 2,3% -ot AP-ként tárt fel. Ebben a vizsgálatban nem észleltek FGP-t.
Néhány vizsgálatban az FGP volt a leggyakoribb polip. Ezeknek a polipoknak a gyakorisága nőtt a HPy-fertőzés gyakoriságának csökkenése és a PPI-k fokozott használata miatt. Graham először írta le az FGP kialakulását három omeprazollal kezelt betegnél 1992-ben. Ezen meghatározás után számos tanulmány kimutatta a PPI alkalmazásával megnövekedett FGP gyakoriságot.Egy ilyen kapcsolat fennállása szorongást okoz mind az orvosokban, mind a betegeknél, akiknek hosszú távú PPI-használatra van szükségük. Egy Jalving és munkatársai által végzett vizsgálatban nem nőtt az FGP gyakorisága azokban a betegeknél, akik PPI-t használtak < 1 évig. Megállapították azonban, hogy a PPI hosszú távú használata négyszeresére növeli az FGP kialakulásának kockázatát. A dysplasia kockázata azonban nem nőtt. Amikor az alcsoport elemzését elvégezték, az FGP kialakulásának kockázata szignifikánsan megnőtt, több mint 5 évig tartó PPI-ben szenvedő betegeknél. Az FGP kialakulásának megnövekedett kockázata a PPI hosszú távú használata miatt nem különbözött az omeprazolt és más PPI-t használóktól. Néhány vizsgálatban azonban nem figyelték meg az FGP gyakoriságának növekedését a PPI alkalmazásával. Összesen 30 347 HPy-negatív beteget értékeltünk, és az FGP gyakoriságát hasonlónak találtuk 28,096 betegnél, akik nem használnak PPI-t, és 2251 betegnél, akik PPI-t használnak, és a PPI-felhasználóknál nem volt megnövekedett polip kockázat. Ennek oka lehet a PPI rövid távú használata. Choudhry és munkatársai által végzett vizsgálatban a PPI-t alkalmazó betegeknél volt a legnagyobb az FGP-k kialakulásának kockázata átlagosan 37 hónap után. Hongo és mtsai. FGP-k és HP-k kialakulását vizsgálta hosszabb ideig tartó PPI-kezelésben részesülő betegeknél egy prospektív tanulmányban. A hosszú távú PPI-használatot összefüggésbe hozták az FGP gyakoriságának növekedésével HPy-negatív betegeknél. Ezeknek a polipoknak a kialakulása nem társult hypergastrinemiával. A HP fejlődése azonban HPy-pozitivitással és hypergastrinémiával társult. Vizsgálatunk során három betegnél találtak FGP-ket. Az FGP-k társulása a HPy-vel ismert. A HPy-fertőzés csökkenti az FGP képződését. Ezek a polipok gyakoriak HPy-negatív betegeknél. Ez az alacsony előfordulási arány összefüggésben lehet a hazánkban előforduló HPy-fertőzés magas gyakoriságával. Azonban még azokban az országokban is, ahol magas a HPy fertőzés aránya, az FGP gyakorisága magas lehet. Ezeket a polipokat néhány tanulmányban soha nem figyelték meg. Az FGP gyakorisága összefüggésben van a PPI hosszú távú használatával. A rövid távú használat során nem figyeltek meg fokozott kockázatot. Betegeinknél az EGD-eljárások leggyakoribb oka a dyspeptikus panaszok voltak. Az FGP gyakorisága, amely nagyon alacsony a betegeinknél, valószínűleg annak köszönhető, hogy a pácienseink rövid ideig használják a PPI terápiát. Sőt, mivel ezek a polipok meglehetősen kicsiek, előfordulhat, hogy hiányoznak az EGD-műtétek során, vagy azért, mert az endoszkópos megjelenésük miatt részben megkülönböztethetetlenek lehetnek.
Vizsgálatunkban kilenc betegnél találtak FHP-ket. (4,7%). Úgy gondolják, hogy ezek az elváltozások HP prekurzorok. Nem ismert, hogy ezek az elváltozások milyen gyakran válnak HP-vé. Az elváltozások stabilak lehetnek, vagy növekedhetnek vagy zsugorodhatnak. Azonban még mindig vita folyik arról, hogy HP prekurzorok-e vagy sem. Stolte és mtsai. megmutatta, hogy az FHP-k és a HP-k alapvető szerkezete és citológiai kritériumai könnyen megkülönböztethetők az endoszkópos csipesszel vett biopsziás anyagokban. Ezek az elváltozások nem a HP prekurzorainak következményei. Az FHP-k nagyon gyakori elváltozások a vizsgálatok során. Vizsgálatunkban AP-ket öt betegnél detektáltunk. Az AP-k a háziorvosok ≤10% -át teszik ki. Ezek a polipok gyakoribbak azokban a közösségekben, ahol a gyomorrák gyakoriak és magas rosszindulatú potenciállal rendelkeznek. Az AP rosszindulatú potenciálja 6,8–55,3%. Az elváltozás nagysága, a magas fokú dysplasia és a bélhám jelenléte a malignitás kialakulásának kockázati tényezője. A hosszú távú nyomon követés során még az alacsony fokú diszpláziával járó adenomákról is kiderült, hogy rosszindulatúak. Emiatt ezen elváltozások kivágása ajánlott. Ezenkívül IFP-t detektáltak egy betegnél. Ezeket a polipokat nem mindig diagnosztizálják endoszkópos biopsziával, mert mélyen lokalizálódnak. Mivel esetünket nem sikerült diagnosztizálni endoszkópos biopsziával, műtéti enukleációval diagnosztizálták.
Összesen 64 beteg (33,3%) esett át pergéssel végzett polipektómián. Egy betegnél endoszkópos kontrollt igénylő vérzés volt. Ennek a betegnek a vérzését endoszkópos kezeléssel szabályozták. Az ESP okozta vérzés alacsony gyakorisága kezelhető szkleroterápiával, endoclip vagy endoloop eljárásokkal. Halandóság és perforáció egyetlen betegnél sem fordult elő. A perjel végzett polipektómia biztonságos és hatékony módszer a polipok helyes diagnosztizálására és kezelésére.
Ennek eredményeként vizsgálatunkban a háziorvos gyakorisága nagyon alacsony volt (0,34%). A gyomorpolip leggyakoribb típusa a HP volt, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy a háziorvosoknak adenokarcinóma vagy rákmegelőző szövettana lehet, ezért a GP eltávolítása megfelelő technikával (eltávolítás biopsziás csipesszel vagy polipektómia pergővel) ajánlott.