A piac vevők és eladók összessége, amelyeket általában ügynököknek neveznek, akik valós és potenciális interakciójuk révén meghatározzák az áru vagy egy készlet árát áruk. A piaci struktúra fogalmát tehát a piac azon jellemzői alatt értjük, amelyek befolyásolják az adott piacon működő cégek viselkedését és eredményeit.
A piaci struktúrát meghatározó fő szempontok a következők: a piac, mind eladók, mind vevők; viszonylagos tárgyalási erejük az árak meghatározásának képességét tekintve; a koncentráció mértéke közöttük; a termékek differenciáltságának és egyediségének mértéke; valamint a piacra lépés és kilépés egyszerűsége, vagy sem. Ezen szempontok közötti kölcsönhatás és különbségek több piaci struktúra létezését teszik lehetővé, amelyekből a következőket emelhetjük ki:
– Tökéletes verseny: az a hatékony piac, ahol az áruk vannak a leghatékonyabb technikák és a legkevesebb tényező felhasználásával állítják elő. Ezt a piacot irreálisnak tekintik, de ennek ellenére hipotetikus és elméleti okokból különös érdeklődésre tarthat számot.
– Tökéletes verseny, amely magában foglal minden helyzetet, amely eltér a tökéletes versenytől. Az eladók és a vásárlók befolyásolhatják az áruk árának meghatározását, ami hatékonyságvesztéshez vezet. A tökéletlen verseny olyan piaci struktúrákat foglal magában, mint:
–Monopol: a tökéletes verseny ellentétét képviseli. Ez a piac egyetlen eladóból áll, aki ezért teljes hatáskörrel rendelkezik az árak meghatározására.
–Oligopoly: ebben az esetben a termékeket cégek sora kínálja. Az eladók száma azonban nem elég nagy a tökéletes versenyárak garantálásához. Ezeket a piacokat általában a duopóliumok elemzésével tanulmányozzák, mivel ezeket könnyebb modellezni, és a fő következtetéseket az oligopolokra lehet extrapolálni.
– Monopolisztikus verseny: ezt a piacot a nagyszámú olyan cég, amely hasonló árut állít elő, amely a differenciálás miatt egyedülállónak tekinthető, és amely lehetővé teszi az árak a határköltségnél magasabb feltartását. Más szavakkal, az egyes termelőket a differenciálásnak köszönhetően monopóliumnak tekintik, de az egész piac versenyképesnek tekinthető, mivel a differenciálás mértéke nem elegendő a helyettesítési hatások lehetőségének aláásásához.
–Monopszia: hasonló a monopóliumhoz, de ebben az esetben sok cég árul termékeket, de csak egy vevő, a monopszonista, akinek teljes ereje lesz az árak tárgyalásakor.
–Oligopsony: hasonló az oligopolokhoz, de vevőkkel. Az eladóknak meg kell küzdeniük a piacon csak néhány vásárló, az oligopszonisták megnövekedett tárgyalási erejével.