O Kanada (Magyar)

Az “O Canada” francia szövegét Sir Adolphe-Basile Routhier írta Calixa Lavallée zeneszerzésére, mint kanadai francia hazafias dal a Saint- Jean-Baptiste Társaság és először 1880. június 24-én lépett fel egy Saint-Jean-Baptiste napi banketten Quebec városában. Abban az időben a “Chant National”, amelyet szintén Routhier készített, himnuszként népszerű volt a frankofonok körében, míg az “Isten mentsd meg a királynőt” és a “The Maple Leaf Forever” 1867 óta nem hivatalos nemzeti himnuszként versenyeztek Kanadában . “O Kanada” csatlakozott ahhoz a küzdelemhez, amikor egy iskolás gyermek egy csoportja elénekelte Cornwall hercegének és hercegnőjének (később V. György király és Mária királynő) 1901-es kanadai turnéjának. Ez volt a dal első ismert előadása Quebecen kívül.

Öt évvel később a torontói Whaley és Royce társaság Thomas Bedford Richardson és 1908-ban Collier francia nyelvű szövegével és első angol nyelvű fordításával jelentette meg a zenét. “s Weekly magazin versenyt rendezett az” O Canada “új angol dalszövegek írására. A versenyt Mercy E. Powell McCulloch nyerte, de változata soha nem nyert széles körű elfogadottságot. Valójában sokan fordították le Routhier szavait angolul; a legnépszerűbb verziót azonban 1908-ban hozta létre Robert Stanley Weir ügyvéd és Montreal városi jegyzője. A Weir 1908-as dalszövegei nem tartalmaztak vallási utalásokat, és a “te benned parancsolsz” kifejezést használtuk, mielőtt Weir 1913-ban megváltoztatta őket, hogy “minden fia parancsában” olvasható legyen. 1926-ban egy negyedik vallásos természetű vers 1927-ben a Konföderáció Gyémánt Jubileumára hivatalosan is megjelent egy kissé módosított változat, amely fokozatosan a dal legelterjedtebb és legelterjedtebb verziójává vált.

Úgy gondolták, hogy a dallam de facto lett nemzeti himnusz, miután VI. György király 1939. május 21-én, az ontariói Ottawában, a Nemzeti Háborús Emlékmű felszentelésénél figyelték fel a játékot, bár George valójában a bátyja, Edward, Kanada előző királya által megalkotott precedenst követte. , amikor 1936-ban a kanadai Nemzeti Vimy Emlékművet Franciaországban szentelte. A község nyilvános rendezvényein a dalok használatára vonatkozó szabályzat és gyakorlat változó volt; Torontóban az „Isten mentsd meg a királynőt” alkalmazást, míg Montrealban az „O Kanada”.

Elfogadás

Lester B. Pearson miniszterelnök 1964-ben azt mondta, hogy az ország nemzeti himnuszaként egy dalt kell választani, és a kormány elhatározta, hogy vegyes bizottságot hoz létre a a két zenemű státusza. A következő évben Pearson indítványt nyújtott be az alsóházhoz, hogy “a kormány felhatalmazást kapjon a szükséges lépések megtételére annak biztosításához, hogy az” Ó Kanada “legyen Kanada nemzeti himnusza, míg az” Isten mentsd meg a királynőt ” Kanada királyi himnusza “, amelyet a parlament jóváhagyott. 1967-ben a miniszterelnök azt tanácsolta Georges Vanier főkormányzónak, hogy nevezze ki a Szenátus és az Alsóház Különleges Vegyes Bizottságát a nemzeti és a királyi himnuszokról; a csoport először februárban ült össze, és két hónapon belül, 1967. április 12-én terjesztette elő következtetését, miszerint “Ó Kanadát” kell kijelölni nemzeti himnusznak, és az “Isten mentsd meg a királynőt” Kanada királyi himnuszának, egy vers mindegyiket mindkét hivatalos nyelven a parlamentnek kell elfogadnia. A csoportot ezután azzal vádolták, hogy minden dalhoz hivatalos szöveget állítottak össze. Az “O Canada” esetében az angol szavakhoz az 1908-as Robert Stanley Weir-verziót ajánlották, néhány kisebb változtatással: az “stand on guard” kifejezések közül kettőt “messziről és tágról” és “Isten őrizze meg a földünket” helyett “.

1970-ben a Queen in Canada jobb oldalon 1 dollárért megvásárolta az” O Canada “szövegének és zenéjének jogát a Gordon V. Thompson Music-tól. A dal 1980-ban lett a hivatalos himnusz, a Himnusztörvény elfogadásával. A törvény felváltotta az angol szövegben a “We stand on guard” kifejezés két ismétlését, amint azt a szenátus külön vegyes bizottsága javasolta. Ez a változás ellentmondásos volt a hagyományőrzők körében, és ezt követően néhány évig nem volt ritka, hogy nyilvános eseményeken hallották az embereket, hogy még mindig a régi szövegeket énekelték. Ezzel szemben a francia dalszövegek változatlanok az eredeti változathoz képest.

Inkluzív nyelvi viták

1990 júniusában a torontói városi tanács 12 és 7 ellenében megszavazta a kanadai kormány ajánlását, hogy a “mi otthonunk és szülőföldünk” kifejezés “otthonunk és dédelgetett földünk” -re változzon, és hogy “az összes fiad parancsában” részben állítsd vissza a “mindannyiunk parancsát”.Howard Moscoe tanácsos elmondta, hogy a “szülőföld” szavak nem megfelelőek a sok kanadai számára, akik nem voltak bennszülöttek, és a “fiak” szó azt sugallta, hogy a nők “nem érezhetnek igazi hazaszeretetet vagy szeretetet Kanada iránt”. Vivienne Poy szenátor hasonlóan kritizálta a himnusz angol dalszövegét, mint szexista, és 2002-ben előterjesztette a törvényjavaslatot, amely azt javasolja, hogy változtassák meg a “minden fia parancsában” kifejezést a “mindannyian parancsra” kifejezésre. A 2000-es évek végén a himnusz vallási hivatkozásai (angolul Istennek és franciául a keresztény keresztnek) a szekularisták bírálták.

Michaëlle Jean főkormányzó 2010. március 3-án mondott trónbeszédében a parlament felülvizsgálatának terve “a nemzeti himnusz eredeti, semleges megfogalmazását” jelentették be. A beszéd után megkérdezett kanadaiak háromnegyede azonban kifogásolta a javaslatot, és két nappal később a miniszterelnöki hivatal bejelentette, hogy a kabinet úgy döntött, hogy nem állítja vissza az eredeti szövegeket.

Egy másik kísérletben A himnusz nemi semlegessé tétele érdekében Mauril Bélanger liberális képviselő 2014 szeptemberében előterjesztette a magántagok törvényjavaslatát. C-624. számú törvényjavaslata, A nemzeti himnuszról szóló törvény (nem) módosítására irányuló törvény, 2015 áprilisában második olvasatban legyőzött. A 2015-ös szövetségi választásokat követően Bélanger 2016 januárjában újból bevezette a törvényjavaslatot az új parlamentbe, mint C-210 számú törvényjavaslat. 2016 júniusában a törvényjavaslat elfogadta harmadik olvasatát 225–74 szavazattal az alsóházban. A törvényjavaslat 2018. január 31-én hangszavazással fogadta el a szenátus harmadik olvasatát, és 2018. február 7-én megkapta a királyi hozzájárulást.

Második és harmadik versszak: történelmi refrén

Az alábbiakban a második és a harmadik vers és a kór néhány, kissé eltérő változata látható, valamint egy további negyedik szakasz. Ezeket ritkán éneklik.

Eredeti francia változat

Az első vers ugyanaz. A többi vers következik.