Nagy ugrás

A kormányra gyakorolt hatásSzerkesztés

Lásd még: Hétezer káder konferencia

A hivatalnokokat túlzásba vonták termelési adatok, bár a büntetések változtak. Az egyik esetben egy tartományi párttitkárt elbocsátottak, és megtiltották neki a magasabb tisztség betöltését. Számos megyei szintű tisztviselőt nyilvánosan bíróság elé állítottak és kivégeztek.

Mao 1959. április 27-én visszalépett a KNK államelnökétől, de továbbra is a KKP elnöke maradt. Liu Shaoqi (a KNK új elnöke) és a reformista Deng Xiaoping (a KKP főtitkára) feladata a politika megváltoztatása a gazdasági fellendülés érdekében. Mao nagy ugrás politikáját nyíltan kritizálták a Lushan pártkonferencián. A kritikát Peng Dehuai nemzetvédelmi miniszter vezette, aki eredetileg a Nagy Ugrás fegyveres erők modernizációjára gyakorolt potenciálisan káros hatásától nyugtalanítva, szintén névtelenül figyelmeztetett. a párttagok azért, mert megpróbáltak “egy lépésben beugrani a kommunizmusba”. A Lushan leszámolás után Mao Peng helyett Lin Biao lett.

1962-re azonban egyértelmű volt, hogy a párt eltávolodott a szélsőségesektől ideológia vezetett a nagy ugráshoz. 1962 folyamán a párt számos konferenciát tartott és rehabilitálta a leváltott elvtársak többségét, akik kritizálták Maót a nagy ugrás következtében. Az eseményt ismét sok önkritikával vitatták meg, és a kortárs kormány ezt “hazánk és népünk számára komolynak” nevezte, és Mao személyiségkultuszát hibáztatta.

Különösen az 1962. január – február közötti Hétezer Káder Konferencián tett Mao önmegállapodást. kritika és újraszerep megerősítette elkötelezettségét a demokratikus centralizmus iránt. Az elkövetkező években Mao többnyire tartózkodott a kormány működésétől, a politikát nagyrészt Liu Shaoqi és Deng Hsziaoping illetékesei voltak. A maoista ideológia háttérbe szorult a kommunista pártban, mígnem Mao 1966-ban elindította a kulturális forradalmat, amely Mao politikai visszatérését jelentette.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük