Példa egy GT esettanulmányra

Mint látható, a GT módszertanai új elemzés felépítését foglalják magukban az adatok elemzésén keresztül . Beech és munkatársai [9] által végzett tanulmányban a szerzők a vastagbélrák műtéti beavatkozását követően a beteg résztvevőinek gyógyulási tapasztalatait kívánták feltárni. Beech és mtsai9 azért döntöttek a GT alkalmazása mellett, mert a korábbi vizsgálatok arra törekedtek, hogy megválaszolják ezt a kutatási kérdést számszerűsíthető biomedicina markerek, például fájdalom, álmatlanság vagy fáradtság tüneteinek mérésével. A szerzők szerint a témának holisztikus szempontból kevés empirikus irodalma volt, például az ember jólétének társadalmi, pszichológiai és kulturális vonatkozásai.

Tizenkét résztvevőt négyszer készítettek interjút. A szerzők elméleti mintavételezéssel irányították a kutatót az adatok gyűjtésekor. Ez elősegítette az elmélet fejlődését, amint kiderült, nem az adatgyűjtés befejezése után.1 A kezdeti résztvevőket a „tématerület alapján választották ki “, amint az elméleti mintavétel során ajánlott. Mindegyiken átesett egy műtéti eljárás a daganat eltávolítására a bélben vagy a végbélben, és nem részesültek előírt kemoterápiában vagy sugárterápiában. A szerzők eleinte arra kérték a beteg résztvevőit, hogy ismertessék eddigi tapasztalataikat.

Az interjúk adatelemzését Strauss és Corbin által leírt lépések szerint végeztük. 10 A szerzők az egyes beteg résztvevők átiratainak minden egyes vonalának kódolásával kezdték. Ezután az odeket csoportosítva alkategóriákat alkottak, és ezeken belül alkategóriákat azonosítottak. A szerzők ezt követően a kategóriákat csoportosítva képezték az elméletet a beteg résztvevőinek kolorektális rákos műtéti beavatkozást követő gyógyulási tapasztalataival kapcsolatban. Az adatgyűjtés folyamata addig folytatódott, amíg minden kategória telített volt, és nem jelentek meg új adatok.

A beteg résztvevői három fázisból három szakaszban ismertették a gyógyulást; az én megzavarása, az én javítása és az én helyreállítása. A szerzők azt is megjegyezték, hogy a folyamat lineáris volt-e abban az értelemben, hogy minden résztvevő átment a szakaszokon, például az első fázis az előzetes diagnózisnál kezdődött és a műtét befejezésével ért véget; a második fázis általában 3 és 6 hónap között tartott, a harmadik fázis pedig 6 hónaptól kezdve az ember ingadozó wellness- és betegségszintjéhez kapcsolódott. Különösen ezt a három kategóriát támogatták különféle alkategóriák, amelyeket a kezdeti kódok generáltak. Például a Beech et al4 második kategóriát, az „én megzavarását”, a három alkategória alkotta: testjavítás, autonómia és a személyes identitás helyreállítása (1. ábra).