Mea culpa (Magyar)

A Confiteor jelenlegi formájában, amelyet a szentmise ünnepén használnak, a mea culpa-t háromszor mondják, harmadszor a maxima jelző hozzáadásával (“nagyon nagy”, általában a “legkomorúbbnak” fordítják), és mellverés gesztusa kíséri.

Bizalmas Deo omnipoténti et vobis, fratres, quia peccávi nimis cogitatióne, verbo, ópere et omissióne: mea culpa, mea culpa, mea máxima culpa. Ideo precor beátam Maríam semper vírginem, omnes angelos et sanctos, et vos, fratres , oráre pro me ad Dóminum Deum nostrum.	Bevallom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy nagyon vétkeztem, gondolataimban és szavaimmal, abban, amit tettem és amit nem sikerült, az én hibámból , az én hibám miatt, de a legtöbbem által súlyos hiba; ezért arra kérem az áldott Máriát, Szűzanyát, az összes Angyalt és Szentet, és téged, testvéreim, imádkozzatok értem az Úrhoz, a mi Istenünkhöz.

Adrian Fortescue szerint a mea culpa kifejezésnek a Confiteor-ban való szerepeltetése csak a 16. század.

A latin mea culpa kifejezést azonban még angol összefüggésben is korábban használták. Geoffrey Chaucer 14. századi Troilus és Criseyde úgy használja, hogy megmutassa, ez már hagyományos vallási kifejezés volt: “Most, mea culpa, lord! Én bűnbánatot tartok. “

Bár a Confiteor akkor még nem volt része a szentmisének, a bűnbánat szentségének átadására használták. Bizonyos formákban már tartalmazta a mea culpa kifejezést is. A Vallicellanum II-nek háromszor megismételt (maxima nélküli) mea culpa volt a Confiteor kidolgozott formájában.

Körülbelül 1220-ban Sienában a gyilkosságot elkövetők nyilvános bűnbánati rítusa megkövetelte, hogy a bűnbánó dobja maga háromszor a földön, mondván: Mea culpa; peccavi; Domine miserere mei (“Az én hibámból. Vétkeztem. Uram, irgalmazz nekem”).