A Mars, az ókori római istenség, a Jupiter után második helyen áll. Eredeti karakteréről keveset tudunk, és ezt a karaktert (főleg a római kultuszból) sokféleképpen értelmezik. Világos, hogy a történelmi időkre a háború istenévé fejlődött; a római irodalomban Rómának, a háborúban büszke nemzetnek oltalmazója volt.
Alinari / Art Resource, New York
Mars fesztiválja Rómában történt a tavasz és az ősz – a mezőgazdasági és a katonai évszak kezdete és vége. A róla elnevezett március hónap különösen fesztiválokkal volt tele, részben vagy egészében az ő tiszteletére; a száli ókori papság tagjai, akik különösen kapcsolatban álltak Jupiterrel, Marssal és Quirinusszal, a hónap folyamán többször is kijöttek, hogy régimódi páncélban táncolják ünnepi háborús táncukat, és himnuszt énekeltek az isteneknek. Október is fontos hónap volt a Mars számára. Az októberi ló fesztiválján, október 15-én kétlovas szekérversenyt rendeztek a Campus Martius-ban, és az Armilustrium október 19-én jelölte meg a hadifegyverek megtisztítását és télire való tárolását. Az istenre az Arval testvérek ősi himnuszában hivatkoztak, akiknek vallási kötelességeiknek az volt a célja, hogy mindenféle ellenséget megakadályozzanak a terményektől és a csordáktól.
Augustus idejéig a Marsnak csak két temploma volt. Rómában: az egyik a Campus Martiuson volt, a hadsereg gyakorlóterén; a másik a Porta Capena mellett volt. A városon belül a regiában, eredetileg a király házában volt egy Mars-szakrárium (“szentély” vagy “szentély”), amelyben a Mars szent lándzsait tartották; a háború kitörésekor a konzulnak meg kellett ráznia a lándzsákat, mondván: “Mars vigila” (“Mars, ébredj!”).
Augustus alatt a Mars imádata Rómában új lendületet kapott; nemcsak a római állam katonai ügyeinek őre volt, hanem mint Mars Ultor (“Bosszúálló Mars”), a császár személyes őre lett Caesar bosszújaként. Időnként imádta a Capitoline Jupiter és kb. 250 körül a Mars lett a legkiemelkedőbb a di militares (“katonai istenek”) közül, amelyeket a római légiók imádtak. Az irodalomban és a művészetben alig különbözteti meg a görög Arestől.
Számos római mítosz létezik a Marsról. Az egyikben Hera, Zeusz nélkül, egy Flora által adott varázsnövény érintésére szült. Egy másikban Rhea Silvia, a Vestal Virgin szülője volt Romulus és Remus apja. Ovidius a Fasti-ban a Mars kísérletéről mesél Minervának. Az egyetlen tisztán római mítoszban becsapják, hogy feleségül vegye az idős Anna Perennát.