Kerámia és szobrokat készítettek, mivel azok a híres központokban, mint Djenne, a CE 9. századtól kezdve voltak. A szobrok általában legfeljebb 50 cm magasak, és szilárd kerámiából készülnek, de néha megerősítő vasrúd belsővel. A fa és a réz a szobrászat, valamint kisebb mértékben a kő egyéb népszerű anyaga volt. A díszítést jellemzően metszik, festik, vagy háromdimenziós darabok hozzáadásával érik el. A tárgyak között vannak emberi alakok, különösen a szakállas harcosok, akik lovagolnak, de sok térdelő vagy kuporgó, felfordított arcú alak is. Az ábrák gyakran reális ábrázolások a hétköznapi emberekről, néha a trópusi betegségek tüneteit mutatják. Bár ritkán fordul elő, hogy a korszak műalkotásai bizonyos eredetűek legyenek, amelyeket professzionálisan feltárt helyszínekről szereztek be, a szobrok olyan sokak, hogy valószínűleg sokakat használtak mindennapi dekorációs tárgyként, valamint rituális vagy temetkezési célokra.
Hanyatlás
A Mali Birodalom a CE 15. századára hanyatlásban volt. A királyi utódlás rosszul meghatározott szabályai gyakran polgárháborúkhoz vezettek, amikor a testvérek harcoltak egymással a trónért. Aztán, amikor másutt megnyíltak a kereskedelmi útvonalak, több rivális királyság alakult ki nyugat felé, nevezetesen a Songhai. Az európai hajók, különösen a portugáloké, rendszeresen közlekedtek Afrika nyugati partjain, így a szaharai lakókocsik éles versenyben voltak, mint a leghatékonyabb eszköz az áruk Nyugat-Afrikából a Földközi-tengerre történő szállítására. 1433-ban a tuaregek és a moszsi nép támadásokat követett Malival szemben, akik akkoriban a Niger folyótól délre irányították a földeket. Kr. E. 1468 körül a Szunnai Birodalom szunnita Ali királya (kor. 1464-1492) meghódította a Mali Birodalom gerincét, amely mára az egykor nagy területének egy kis nyugati zsebének ellenőrzésére szorult. Ami a Mali Birodalomból megmaradt, az a CE 17. század közepén a Marokkói Birodalomba kerül.