Ahelyett, hogy megpróbálna azonosítani egy általános funkciót (vagy akár a funkciók rövid listáját) a ponthoz, jobb, ha a struktúráról különféle traktusok és magok összegyűjtését gondoljuk, mindegyiknek megvan a maga funkciója. Bár a pons ilyen leírása azt a hangot keltheti, mintha a pons a tevékenységek zavaros zűrzavarával járna, ez pontosabb megközelítés, mint megkísérelni néhány ponttal összefoglalni a pons funkcióit.
A ponok legkiemelkedőbb vonása a hídszerű része, ahonnan a neve származik. Annak ellenére, hogy hídként jelenik meg, az alaptartók azonban nem jelentenek közvetlen kapcsolatot a két kisagyfélteke között. Ehelyett az agykéregből lefelé haladó rostok (azaz a kortikontinszálak) szinapszissá válnak itt különböző magokon, amelyeket pontinmagoknak nevezünk. Ezután rostcsoportok vetülnek ki a pontszerű magokból az oszlopok egyik oldalára, kereszteznek a tartók másik oldalára, és összeállnak, és így alkotják a középső kisagy kocsányait. A középső kisagy kocsánya nagy szálköteg, amely összeköti a pons-t a kisagyval, amelyek így alkotják a “híd” összekötő részeit. Ők jelentik az egyik fő útvonalat az információknak az agyból és az agytörzsből a kisagyba történő eljutásához.
A pons számos koponyaideg és rost otthona. Ide tartoznak a trigeminus ideg fő szenzoros magja és a trigeminus ideg motoros magja – egy ideg, amely felelős a fej és az arc érzékszervi és motoros funkcióiért. Az abducens mag, amely irányítja a szem oldalirányú mozgását, szintén megtalálható a pons-ban. Az arcideg előidéző arcmag beidegzi az arckifejezésben részt vevő izmokat, és szenzoros információkat hordoz a szájból. A halliból és a vestibularis érzékszervekről információt hordozó vestibulocochleáris ideg a pons és a medulla találkozásánál lép be az agytörzsbe, hogy szinapszussá váljon ezen a két területen található különböző magokon.
A pontszerű idegsejtek olyan csoportjait is tartalmazzák, amelyek fontosak az agy fő neurotranszmitter-rendszerei számára. Például a locus coeruleus (latinul: “kék hely”, és annak a pigmentnek a nevét viseli, amely ezeknek az idegsejteknek kék-fekete színt ad a festetlen agyszövetben) megtalálható a pons-ban. A locus coeruleus a noradrenalin-tartalmú (más néven noradrenerg) neuronok legnagyobb gyűjteménye a központi idegrendszerben. A noradrenerg idegsejtek elhagyják a locus coeruleust, és kivetülnek az agyban és a gerincvelőben. A locus coeruleus aktivitása alvás közben alacsony, izgalmi állapotaiban magas (pl. Akut stressz, mint fenyegető helyzet). A lokus coeruleusból a ponok közeli régiójába (amelyet néha subcoruleus régiónak is neveznek) vetítései szintén segítenek a gyors szemmozgás (REM) alvás szabályozásában. Valójában a pons subcoeruleus régióját tekintik a legkritikusabb régiónak az agyban a REM-alvás szempontjából, és ennek a területnek a károsodása kimutatta, hogy a kísérleti állatoknál megszűnik a REM-alvás. A raphe-magok, a szerotonint tartalmazó sejtcsoportok szintén megtalálhatók a pons-ban (és az agytörzs nagy részében).
Az agy központi elhelyezkedése miatt és a gerincvelő, a pons egyben vezetékként is szolgál az agytörzsön felfelé és lefelé haladó számos traktus számára. Az olyan traktusok, mint a kortikospinális traktus az önkéntes mozgáshoz, a medialis lemniscus a tapintási és proprioceptív érzésekhez, valamint az anterolaterális rendszer a fájdalmas érzésekhez, mind átmennek a ponton.
Így a pónokban található traktusok és magok sokfélesége miatt a szerkezet hosszú funkciólistával vesz részt, az arckifejezésektől az alvásig. A pons ezért nemcsak az agy egyik legszembetűnőbb része az alap pons hídszerű megjelenése miatt, hanem az egyik legfontosabb.