Holodomor (Magyar)

Az éhínségtől az irtásig

Sztálin kampányának eredménye katasztrófa volt. 1933 tavaszán Ukrajnában megnőtt a halálozási arány. 1931 és 1934 között legalább 5 millió ember pusztult el az éhezésben szerte az Egyesült Államokban, köztük az ukrán demográfusok csoportja által készített tanulmány szerint legalább 3,9 millió ukrán volt. A rendőrségi archívumok többféle leírást tartalmaznak a kannibalizmusról, valamint a törvénytelenségről, a lopásról és a lincselésről. Tömegsírokat ástak a vidéken. Az éhség a városi lakosságra is kihatott, bár sokan képesek túlélni az adag kártyáknak köszönhetően. Ennek ellenére Ukrajna legnagyobb városaiban holttesteket lehetett látni az utcán.

Az éhínséget az ukrán identitás szélesebb körű támadása kísérte. Míg a parasztok milliók által haltak meg, a szovjet se krétarendőrök az ukrán politikai intézményt és az értelmiséget célozták meg. Az éhínség fedezetet adott az ukrán kultúra és az ukrán vallási vezetők elleni elnyomás és üldözés kampányára. Az ukránosítás hivatalos politikáját, amely ösztönözte az ukrán nyelv használatát, gyakorlatilag leállították. Sőt, bárki, aki kapcsolódik a rövid életű Ukrán Népköztársasághoz – egy független kormányhoz, amelyet 1917 júniusában hirdettek ki a februári forradalom nyomán, de feloszlatták, miután a bolsevikok meghódították Ukrajna területét -, gonosz megtorlásoknak vetették alá. Mindazokat, akiket ez a kampány megcélzott, nyilvánosan meg lehetett gyalázni, börtönbe vetni, a Gulagba (a szovjet börtönök és kényszermunkatáborok rendszerébe) küldeni vagy kivégezni. Tudván, hogy ez az oroszosítási program elkerülhetetlenül eljut hozzá, Mikola Skrypnyk, az Ukrán Kommunista Párt egyik legismertebb vezetője, öngyilkosságot követett el, nem pedig alávetette magát Sztálin egyik bemutató perének.

Az éhínség idején a híreket a szovjet bürokraták szándékosan elhallgattatták. A párt illetékesei nem említették ezt a nyilvánosság előtt. A moszkvai székhelyű nyugati újságírókat arra utasították, hogy ne írjanak róla. Akkoriban az egyik leghíresebb moszkvai tudósító, Walter Duranty, a The New York Times, mindent megtett annak érdekében, hogy elutasítsa az éhínségről szóló jelentéseket, amikor egy fiatal szabadúszó, Gareth Jones tette közzé őket, amikor “Mr. Mr. kissé elhamarkodott volt. Jonesot gyanús körülmények között gyilkolták meg 1935-ben a japánok által megszállt Mongóliában. Sztálin maga odáig jutott, hogy visszaszorította az 1937-ben végzett népszámlálás eredményeit; ennek a népszámlálásnak az adminisztrátorait letartóztatták és meggyilkolták, részben azért, mert a számok feltárták a Ukrajna lakossága.

Bár az éhínségről a második világháborúban Ukrajna náci megszállása során szó esett, a háború utáni években ismét tabuvá vált. A Szovjetunióban az első nyilvános említés 1986-ban, a a csernobili atomerőmű katasztrófája. Ezt a katasztrófát is a szovjet hatóságok kezdetben titokban tartották.