Körülbelül félúton járunk nagypéntek és karácsony reggel között, úgyhogy remélem, megbocsátasz nekem, ha hátra és előre tekintünk. Mint tudják, általában van egy éves cikk a karácsony tizenkét napjának költségeiről. Ha összeadja annak a tizenkét Lordnak az ugró és öt szett nyolc tánc táncát és nyolc nap öt arany gyűrűt és tizenkét fogat költségét tizenkét körtefában, elég drága lesz.
Ez elgondolkodtatott annak a harminc ezüstdarabnak a költsége, amelyet Júdás kapott Jézus elárulásáért. Mit érnek ezek az érmék? Tudjuk, hogy végül egy szántóföldet vásárolt a rászorulók eltemetésére, de mi van most? Mit ér ma a harminc ezüstdarab? Hány liter benzint vásárolna? Fedezné-e a házfizetést?
Jézus korában egy sékel, ez az érme, néhány szakértő szerint egy hónapig tartana fenn valakit. Mások szerint több hónapig támogatna valakit. Egyes szakértők szerint a sékel súlya 5 troy uncia volt. Tehát harminc sékel tizenöt uncia ezüstöt tartalmazott. A reggeli ellenőrzések szerint ezeknek az érméknek az értéke unciánként 19,73 USD lenne, 15 = 296 USD augusztus 2-tól).
Az érmék pénzbeli értékétől függetlenül tudjuk, hogy a tényleges költség elidegenítés és elkülönítés volt. Jézustól. A kétségbeesés és a veszteség érzetét keltette.
Saját életünk összes “sékelére” reflektáltunk, amelyek elidegenítést és elszakadást okoznak Jézustól.
“Felajánlásaink” nem tisztítják bankszámláinkat. Adományozásunk nem igazolja, hogy mit tartunk meg magunktól. A tizedünk önmagától nem tesz bennünket lelkibbé. Nem az értékről szól — hanem az értékekről. Egy olyan élet, amelyben egyensúlyban tartjuk azt, amit birtokolunk és adunk, és akiknek szolgálunk, az árulás kérdését, Jézus elárulását a helytelen prioritásokon keresztül …. Mozgassa!
Tehát a mai imám (mindennapos ??) az, hogy én / tanúi vagyunk hitünknek nemcsak az Ige-ben … hanem a tettekben is!