Helper T-sejt, más néven CD4 + sejt, T helper sejt vagy helper T limfocita, fehérvérsejt típus, amely az immunfunkció kulcsfontosságú közvetítőjeként szolgál. A segítő T-sejtek központi szerepet játszanak a normális immunválaszban, olyan tényezők előállításával, amelyek gyakorlatilag az összes többi immunrendszer-sejtet aktiválják. Ezek a sejtek közé tartoznak a B-sejtek, amelyek a fertőzés elleni küzdelemhez szükséges antitesteket termelnek; citotoxikus T-sejtek, amelyek elpusztítják a fertőző ágenseket hordozó sejteket; makrofágok és más effektor sejtek, amelyek megtámadják a betolakodó kórokozókat (betegségeket okozó szerek). A segítő T-sejtek a CD4 nevű fehérjét fejezik ki a felületükön. Ez a fehérje kritikus szerepet játszik a segítő T-sejt aktiválásában azáltal, hogy megköti a II. Osztályú fő hisztokompatibilitási komplex (MHC) molekulákat, amelyek az immunrendszer idegen anyagok felismerésében segítenek.
A Helper T-sejtek nem egységes sejtcsoportok, inkább két általános alcsoportra oszthatók – TH1 és TH2 sejtek – amelyek kémia és funkciója jelentősen eltér. Ezeket a populációkat megkülönböztethetik az általuk kiválasztott citokinek (kémiai hírvivők). A TH1 sejtek elsősorban a gamma interferont, a tumor nekrózis faktor-bétát és az interleukin-2 (IL-2) citokint termelik, míg a TH2 sejtek elsősorban az IL-4, IL-5, IL-6, IL-9, IL- interleukinokat szintetizálják. 10. és IL-13. A TH1-sejtek fő szerepe a sejtek által közvetített válaszok stimulálása (amelyek citotoxikus T-sejteket és makrofágokat tartalmaznak), míg a TH2-sejtek elsősorban a B-sejtek antitestek előállításának stimulálásában segítenek.
A Helper T-sejtek aktiválódnak többlépcsős folyamat, amely antigént bemutató sejtekkel, például makrofágokkal kezdődik. Ezek a sejtek lenyelik egy fertőző ágenst vagy idegen részecskét, részben lebontják, és fragmenseit – azaz antigéneket – exportálják a sejt felszínére. Ott a részecskéket a II. Osztályú MHC molekulákkal társítva mutatjuk be. A segítő T-sejt felszínén lévő receptor ezután kötődik az MHC-antigén komplexhez. A következő lépésben a segítő T-sejt aktiválása kétféle módon zajlik: vagy citokin általi stimuláció révén, vagy kostimulációs reakció útján az antigént bemutató sejt felületén található B7 néven ismert szignálfehérje és a receptor fehérje között. CD28, a segítő T-sejt felszínén.
A segítő-T-sejt aktiválásának általános eredménye az, hogy megnő az a segítő T-sejt, amely felismer egy adott antigént, és számos T-sejtes citokin előállítják. A citokinek más következményekkel járnak, amelyek közül az egyik az, hogy az IL-2 lehetővé teszi az ugyanazon antigént felismerő citotoxikus vagy szabályozó T-sejtek aktiválódását és szaporodását. A B-sejtek esetében, ha egy segítő T-sejtet egy antigén aktivált, képes lesz aktiválni egy B-sejtet, amely már találkozott ugyanazzal az antigénnel. A segítő T-sejtek által kiválasztott citokinek szintén kölcsönhatásba léphetnek a B-sejtekkel és további stimulációt biztosíthatnak.