Három sztrájk alapjai
1994-ben a kaliforniai szavazók a tragikus gyilkosságokra válaszul elfogadták a „Három sztrájk és kint vagy” törvényt Kimber Reynolds és Polly Klaas. A törvény szinte minden bűncselekményért életfogytiglani büntetést szabott ki, bármilyen könnyű is, ha a vádlottnak két korábbi ítélete volt olyan bűncselekmények miatt, amelyeket a kaliforniai büntető törvénykönyv súlyosnak vagy erőszakosnak minősített.
Az eredeti három sztrájkról szóló törvényt népszerűsítő hivatalos szavazólapok szerint az ítélkezési rendszer célja az volt, hogy “gyilkosokat, erőszakoskodókat és gyermek molesztálókat rács mögött tartsanak, ahová tartoznak”. Ma azonban a törvény alapján elítélt fogvatartottak több mint fele erőszakos bűncselekmények miatt tölti büntetését.
A Három Sztrájk projekt kizárólag ezeket az egyéneket képviseli. A projekt ügyfelei életfogytiglani büntetést kaptak olyan bűncselekmények miatt, mint például egy dollár ellopása egy parkoló autóból, kevesebb, mint egy gramm kábítószer birtoklása, valamint egy leveskonyhába való betörés megkísérlése. javítások azt mutatják, hogy a törvény aránytalanul érinti a kisebbségi lakosságot. A Három Sztrájk törvény alapján életfogytiglani börtönbüntetést végrehajtó fogvatartottak több mint 45 százaléka afro-amerikai. A három sztrájk törvényt aránytalanul alkalmazzák az elmebetegekkel és a fogyatékkal élőkkel szemben is. A kaliforniai állami könyvvizsgáló becslése szerint a Három Sztrájk törvény több mint 19 milliárd dollárral egészíti ki az állam börtön költségvetését. A kriminológusok egyetértenek abban, hogy az erőszakmentes ismételt elkövetők életfogytig tartó büntetései semmivel sem javítják a közbiztonságot.
2012-ben a választók elsöprően elfogadták a Három Sztrájk Reformtörvényt („36. javaslat”) a legkeményebb és nem szándékoltak kezelése érdekében, Az ítéletről szóló törvény következményei. A 36. javaslat megszüntette a nem súlyos, erőszakmentes bűncselekmények miatt kiszabott életfogytiglani büntetéseket, és eljárást vezetett be a harmadik sztrájk kisebb bűncselekményei miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt fogvatartottak számára a bíróságon csökkentett büntetés benyújtására. enyhített büntetés esetén a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a fogoly már nem jelent ésszerűtlen veszélyt a közbiztonságra. A 36-os javaslat a polgárháború óta az első választói kezdeményezés a rács mögött ülő fogvatartottak büntetésének csökkentésére.
Megalkotásának első nyolc hónapjában több mint 1000 foglyot szabadon bocsátottak az őrizetből a 36. javaslat alapján. E szabadon bocsátott fogvatartottak közül a visszaeső bűncselekmények aránya kevesebb, mint 2 százalék új bűncselekménnyel vádolva, jóval alacsonyabb az állam és a nemzet között l átlagok. A 36. javaslat 10–13 millió dollár között spórolt meg a kaliforniai adófizetőket; és ha a reformot valamennyi jogosult fogvatartottra alkalmazzák, a becslések szerint a kaliforniaiak csaknem egymilliárd dollárt spórolhatnak meg a következő tíz évben.