- Mik azok a choroid plexus ciszták?
- Mi fog történni a cisztával?
- Mi aggodalomra ad okot?
- Mi az esélye annak, hogy ez a 18-as triszómia jele?
- Számít a ciszta mérete?
- Mi a következő? lépés a ciszta felfedezése után?
- Mennyire magas a vetélés kockázata az amniocentézissel?
- Várhatok csak, hogy kiderüljön-e a ciszta?
- Mit kell Én csinálom?
Mik a choroid plexus ciszták?
A choroid plexus az agy azon része, amely cerebrospinalis folyadékot állít elő, az a folyadék, amely rendesen fürdik és védi az agyat és gerincoszlop. A normál csecsemők körülbelül 1-2 százalékában – 50-100 közül 1-ben – egy apró folyadékbuborék csípődik le, amikor a choroid plexus kialakul. Ez az ultrahang idején ciszta formájában jelenik meg a choroid plexus belsejében. A choroid plexus ciszta a hólyaghoz hasonlítható, és nem tekinthető agyi rendellenességnek.
Mi fog történni a cisztával?
Az esetek túlnyomó többségében a ciszta megoldódik vagy eltűnik, és nincs következménye.
Mi az aggodalom?
Mint említettük, a choroid plexus ciszták a normális magzatok 1-2 százalékában vannak jelen. Azonban a choroid plexus cisztákkal rendelkező magzatok nagyon kis százalékában társuló kromoszóma-rendellenesség van, a triszómia 18. A csecsemőkor után túlélők ritkák. Súlyos mentális retardációval és számos más problémával rendelkeznek, beleértve szinte bármely szervrendszer, például a szív, az agy és a vesék rendellenességeit. A 18-as triszómiával rendelkező magzatokban a choroid plexus ciszta kb. Ezért amikor a choroid plexus cisztákat látjuk, aggódunk, hogy a magzatnak lehet-e 18. triszómiája.
A 18. triszómia ritka. 3000 újszülöttből kevesebb, mint 1-nél van jelen. A choroid plexus ciszták viszonylag gyakoriak a normál magzatokban. A choroid plexus cisztával rendelkező legtöbb magzat normális. Ezenkívül a 18-as triszómiával kapcsolatos rendellenességek közül sok gondos ultrahanggal kimutatható. Valójában a 18-as triszómiával rendelkező magzatok szinte mindig rendellenességeket mutatnak az ultrahangon a choroid plexus ciszták mellett, bár ezek a rendellenességek némelyike meglehetősen finom lehet. Ha egy alapos “II. Szintű” ultrahang nem észlel további rendellenességeket, akkor nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a magzatnak 18-as triszómiája van.
Mi az esélye annak, hogy ez a 18-as triszómia jele?
A kockázat pontos mértékét nehéz megbecsülni, és kissé ellentmondásos, de az orvosok többsége úgy véli, hogy jóval 1 százalék alatt van. Más szavakkal, a choroid plexus cisztákkal rendelkező, de egyébként normális ultrahanggal rendelkező magzatnak 99 százaléknál nagyobb az esélye, hogy nem lesz 18 triszómiája. A normál alfa-fetoprotein (AFP) teszt tovább csökkenti a 18. triszómia valószínűségét.
Számít a ciszta mérete?
Általában a méret nem számít, bár a több, nagy ciszta kissé aggasztóbb.
Mi a következő lépés a ciszta után felfedeztük?
Amniocentézist végezhetünk, és megszámlálhatjuk a magzat kromoszómáinak számát, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy nincs a 18. kromoszóma további példánya. Ugyanakkor kizárhatunk más kromoszóma-rendellenességeket is, mint például a Down-szindróma, bár nekünk nincs okunk gyanítani ezeket az esetünkben. Van azonban egy kis kockázata annak, hogy az amniocentesis vetélést okozhat.
Mennyire magas a vetélés kockázata az amniocentesisnél? Sok orvos 0,5 százalékot vagy 200-ból 1-et említ.
Alig várom, hogy megoldódjon-e a ciszta?
Ez nem segít a döntésében, mert a ciszták szinte mindig megoldódnak mindkét esetben normális magzatok, valamint a 18. triszómiában szenvedőknél. A CPC természetes folyamata a feloldódás vagy eltűnés, de még akkor is, ha a ciszta megszűnik, ez sem csökkenti a magzat 18. triszómiájának esélyét. > Mit tegyek?
Ha nem tesz tovább semmit, biztosnak kell lennie abban, hogy a csecsemőnek valószínűleg normális kromoszómája van. Ha még nem végzett alfa-fetoprotein (AFP) tesztet, akkor ezt megteheti a 18. triszómia esélyének további értékelése. El kell végezni a II. szintű ultrahangot vagy a célzott vizsgálatot, ha ezt még nem tették meg a 18. triszómia egyéb jeleinek felkutatására.
Ha szükséges legyünk biztosak abban, hogy elvégezhetjük az amniocentézist azzal a tudattal, hogy nem valószínű, hogy komplikációt eredményezne. Döntésének attól kell függenie, hogy mit tenne az amniocentesis adataival, hogyan érezne egy vetélést, hogyan érezne az érintett gyermek iránt, és a szorongást, amelyet a gyermek születéséig érezhet. Ha folytatni szeretné az amniocentézist, megnyugodhat, hogy az eljárás szövődményei meglehetősen ritkák.