Az alkohol és a rohamok kapcsolata összetett és sokrétű. Az nyugati iparosodott országok alkoholfüggő betegeknél az epilepszia előfordulása legalább háromszorosára nőhet, mint az általános népességben, míg az alkoholizmus előfordulása csak kissé magasabb az epilepsziás betegeknél, mint az általános népességnél. A rohamküszöböt az alkoholfogyasztás emeli, és csökken az ivás abbahagyása esetén. Ennek eredményeként az alkoholfogyasztás során, általában 6-48 órával az ivás abbahagyása után rohamok léphetnek fel. Az alkohol több mechanizmuson keresztül hat az agyra, amelyek befolyásolják a rohamküszöböt. Ide tartoznak a kalcium- és klorid-fluxusra gyakorolt hatások az ionos kapuzású glutamát NMDA és GABA receptorokon keresztül. Hosszan tartó mérgezés során a központi idegrendszer alkalmazkodik az alkohol hatásához, ami toleranciát eredményez; ezek az adaptív hatások azonban átmenetinek tűnnek, az alkoholfogyasztás leállítása után eltűnnek. Bár a rohamok és az alkoholfogyasztás kapcsolata valószínűleg dózisfüggő és okozati, a rendelkezésre álló klinikai adatok nem utalnak arra, hogy az alkoholfogyasztás rohamgenesist eredményezne. Az alkoholelvonási rohamokra azonban genetikai hajlam lehetséges. Az alkoholfüggő egyénekben előforduló egyéb rohamok oka lehet egyidejűleg bekövetkező metabolikus, toxikus, fertőző, traumatikus, daganatos és cerebrovaszkuláris betegségek, és gyakran részleges rohamok. Az alkohollal való visszaélés a status epilepticus egyik fő kiváltó tényezője (az esetek 9-25% -a), amely akár az első rohamtípus is lehet. Az alkoholelvonási rohamok azonnali kezelése ajánlott a status epilepticus megelőzésére. A méregtelenítési folyamat során elsődleges és másodlagos megelőző intézkedéseket lehet tenni. Az alkoholelvonási rohamok elsődleges megelőzésére szolgáló kontrollált vizsgálatok meta-analízise kimutatta, hogy a benzodiazepinekkel és epilepszia-ellenes gyógyszerekkel járó rohamok jelentősen csökkentik az antipszichotikumok kockázatát. Az alkohol megvonása utáni rohamok másodlagos megelőzésére szolgáló, randomizált, placebo-kontrollos vizsgálatok meta-analízise a lorazepam hatékonyságát mutatta, míg a fenitoin hatástalan. Mivel az elvonási rohamok nem ismétlődnek, ha a beteg absztinens marad, absztinens betegeknél felesleges hosszú távú antiepileptikus gyógyszerek adása. Az első, alkoholfogyasztással nem összefüggő roham nem vezethet tartós kábítószer-kezelésre alkoholfüggő betegeknél, a rossz megfelelés és a remisszió nagy valószínűsége miatt. Az alkoholfüggőség kezelése fontosabb, és azt a további rohamok megelőzése előtt prioritásként kell kezelni.