Teljes szöveg
Valami van, ami nem szereti a falat,
Ez a fagyott talaj-duzzadást küldi alattaa felső sziklákat a napba önti,
És hézagokat eredményez, amelyek akár ketten is haladhatnak.
A vadászok munkája egy másik dolog: 5
Utánuk jöttem és javítottam
Ahol nem hagytak egy követ sem a kövön,
De a nyulat elrejtették volna,
A kiabáló kutyák kedvében. A hézagokra gondolok,
Senki sem látta, hogy elkészítették volna, vagy hallotta volna őket, 10
De a tavaszi javítás idején ott találjuk őket.
A dombon túl tudatom a szomszédommal;
És egy napon találkozunk, hogy sétálgassunk a vonalon
És még egyszer felhelyezzük a falat közénk.
Menet közben megtartjuk a falat. 15
Mindegyiknek a sziklák, amelyek mindegyikre hullottak.
Némelyik kenyér, van, amelyik majdnem golyó
Varázslatot kell használnunk ahhoz, hogy egyensúlyba hozzuk őket:
“Maradjon ott, ahol van, amíg a hátunk meg nem fordul!”
Ujjainkat durván viseljük, amikor kezeljük őket .20
Ó, csak egyfajta szabadtéri játék,
Az egyik az oldalon. Kevesebbről szól:
Ott, ahol van, nincs szükségünk a falra:
Ő mind fenyő és Almaültetvény vagyok.
Az almafáim soha nem fognak átjutni25
És megeszem a kúpokat a fenyői alatt, mondom neki.
Csak annyit mond: “A jó kerítések jó szomszédokat jelentenek.”
A tavasz a bennem lévő garázdaság, és kíváncsi vagyok,
tudnék-e valami gondolatot tenni a fejébe:
“Miért jó szomszédok? Hát nem30
Hol van? tehenek? De itt nincsenek tehenek.
Mielőtt falat építettem volna, kérdezném meg,
mit faltam be vagy faltam el,
És kinek szerettem volna megbántani.
Valami van, aki nem szereti a falat, 35
Ez azt akarja. ” Mondhatnék neki “Elfeket”,
De ez nem pontosan a tündék, és inkább szeretném
Ő mondta magának. Látom őt ott,
A tetejénél szilárdan megfogott követ hozok > Mindkét kézben, mint egy régi kő vadász fegyveres.40
Sötétségben mozog, ahogy nekem tűnik,
Nem csak erdőkből és fák árnyékából.
Nem fog apja háta mögé menni. mondás:
És szereti, ha ilyen jól gondolkodott rajta. Újra mondja: “A jó kerítések jó szomszédok.” 45
Összefoglaló
Kőfal választja el a beszélő vagyonát szomszédjától. Tavasszal találkoznak, hogy sétálgassanak a falon és közösen végezzék a javításokat. Az előadó nem lát okot arra, hogy a falat megtartsák – tehenek nem kerülhetők el, csak alma- és fenyőfák. Nem hisz a falakban a falak kedvéért. A szomszéd régi mondáshoz folyamodik: “A jó kerítések jó szomszédokat alkotnak.” A hangszóró nem marad meggyőződve, és huncutan nyomja a szomszédot, hogy nézzen túl az ilyen érvelés régimódi bolondságain. Szomszédja nem fog megingatni. A beszélő a szomszédját egy indokoltan korszerűtlen korszaknak tartja, aki a sötét kor mentalitásának élő példája. a szomszéd egyszerűen megismétli a mondást.
Forma
Az üres vers a vers alapmértéke, de a sorok közül kevesen vonulnak végig üres vers jellegzetes zárlépcsőin, öt lépést tartva. Frost fenntartja öt hangsúlyozott szótag perline, de a lábat alaposan megváltoztatja, hogy fenntartsa a vers természetes jellegű beszédszerű minőségét. Nincsenek versszakok, nyilvánvaló mondókák vagy mondókák, de a végszavak közül sok a sharean asszonancia (pl. fal, domb, gömbök, fal és kút, dolog, kő, jelentés, vonal és újra, vagy játék, őket és őt kétszer is). A belső mondókák is finomak, ferdeek és elképzelhető, hogy véletlenek. A szókincs egy darab – semmi divatos szó, rövid (csak egy szó, egy másik az három szótagból áll), mindannyian beszélgetésszerűek – és talán ezért hangzanak olyan szavak a szavakban olyan hangosan és érezhetően.
Kommentár
Van egy barátom, akinek fiatal lányként ezt a verset kellett memorizálnia büntetésként néhány elfelejtett helytelen viselkedés miatt. A kényszerű megemlékezés soha nem kellemes; még mindig ez egy remek vers a preambulumbekezdéshez. A “Mending Wall” hangzatos, otthonos, fanyar – íves, sőt – mégis derűs; a jelentés jól átdolgozott metaforikai javaslataiból fakadó jelentésszintek merítik fel. Ezek a következmények számos értelmezést inspirálnak, és végleges olvasmányokat adnak Itt van néhány dolog, amire gondolni kell, amikor újraolvasod a verset.
A „Javító fal” középpontjában álló kép letartóztatja: két férfi találkozik egymással az udvariasság és a szomszédság feltételei között, hogy akadályt építsenek közöttük. . Ezt hagyományból, megszokásból teszik. Mégis maga a föld szövetkezik ellenük, és feladatukat sziszifusiakká teszi. Sisyphus – emlékezhetünk rá – a görög mitológia azon alakja, aki örökre elítélte, hogy egy sziklát egy dombra toljon, csak hogy a sziklatekercs legyen megint le. Ezek az emberek visszaszorítják a sziklákat a fal tetejére; de ugyanolyan elkerülhetetlenül, akár vadászok, akár fröccsök, vagy a természet láthatatlan kezének fagyja és olvadása következtében, a sziklák ismét lebuktak. A szomszédok mégis kitartanak.Úgy tűnik tehát, hogy a vers konvencionálisan három nagy témán meditál: gátépítésen (szegregáció a szó legtágabb értelmében), ennek a vállalkozásnak a pusztulásra ítélt természetére és ettől a tevékenységtől való kitartásunktól függetlenül.
De amint oly gyakran látjuk, amikor alaposan megnézzük Frost legjobb verseit, a népi egyenesben kezdődő dolog összetett egyértelműséggel végződik. Az előadó azt gondolná, hogy kétféle ember létezik: akik makacsul ragaszkodnak a felesleges falak építéséhez (klisékkel igazolják őket), és akik eltekintenek ettől a gyakorlattól – falépítők és faltörők. De vajon ilyen könnyen elkülöníthetők ezek az impulzusok? És mit mond valójában a vers a határok szükségességéről?
Az előadó megvetheti szomszédjának makacs falépítését, humoros elhatárolódással figyelheti a tevékenységet, de ő maga az év minden szakában a falhoz megy kijavítani a vadászok által okozott kárt; az előadó veszi fel a kapcsolatot a szomszéddal a fali javítás idején, hogy meghatározza az éves találkozót. Akkor melyik ember a valódi falépítő? Az előadó azt mondja, hogy itt nincs szükség falra, de ez azt jelenti, hogy máshol szükség lehet falra – például “ahol tehenek vannak”. A beszélőnek mégis le kell vezetnie valamit, némi elégedettséget, a falépítés gyakorlása, vagy miért kezdeményezné itt? Van benne valami, ami szereti a falat, vagy legalábbis a fal készítése.