A félköríves csatornák a belső fül részét képezik.
Bélelve vannak csillókkal (mikroszkopikus szőrszálak) és folyékony anyaggal töltik be, amelyet endolimfának neveznek. Valahányszor a fej mozog, az endolimfa mozgatja a csillókat. Ez egyfajta mozgásérzékelőként működik, mivel a csillók mozgásai kommunikálódnak az agyval. Ennek eredményeként az agy tudja, hogyan kell a testet egyensúlyban tartani, testtartástól függetlenül.
Az egyes fülek félköríves csatornái három fő részből állnak: elülső, hátsó és vízszintes csatornák. Ezen csatornák mindegyike külön irányérzékelést biztosít, és a bal oldali csatornák a normál működés érdekében mindig párosulnak egy jobb oldali csatornával. Az elülső csatorna érzékeli a fej előre és hátra mozgását, mint a bólintás. A hátsó csatorna úgy érzékeli a fej dőlését, mintha a fejét a váll felé billenné. A vízszintes csatorna érzékeli a fej vízszintes mozgását, például a fej oldalra forgatását.
A félköríves csatornák károsodása vagy sérülése kettős lehet. Ha a három különálló pár bármelyike nem működik, akkor az ember elveszítheti egyensúlyérzékét. Ezeknek a félkör alakú csatornáknak a károsodása szintén halláskárosodást okozhat.