Elohim, egyes számú Eloah, (héberül: Isten), Izrael Istene az Ószövetségben. A majestitás többes száma, az Elohim kifejezés – bár néha más istenségekre is használják, például a moabita istenre, Chemoshra, a szidóniai Astarte istennőre, valamint más fenséges lényekre, például angyalokra, királyokra, bírákra (az ószövetségi shofeṭim) és a Messiást – általában az Ószövetségben alkalmazzák Izrael egyetlen és egyetlen Istene számára, akinek személynevét YHWH vagy Jahve (qv) néven tárták fel Mózes előtt. Jahve-re hivatkozva az elohim nagyon gyakran kíséri a ha- cikket, ami együttesen azt jelenti, hogy “az Isten”, és néha további azonosítással Elohim ḥayyim, vagyis “az élő Isten”.
Noha Elohim többes formában van, mégis egyes számban értjük. Így a Genezisben a következő szavak: “Kezdetben Isten (Elohim) megteremtette az eget és a földet.” kultikus gyakorlataikban és teológiai reflexióikban.