A kiterjesztett felszabadulású izoszorbid-mononitrát (ER-ISMN) hatását a testtűrésre 1 órával az adagolás után összehasonlították a placebo hatásával egy multicentrikus, randomizált, kettős-vak vizsgálatban, amelyben 151 stabil erőfeszítés által kiváltott angina. Egy 9–24 napos placebo-befutás során a betegek Bruce protokoll alapú testmozgási tolerancia teszteken estek át, majd 5 napig ER-ISMN-t vagy placebót kaptak. Az ER-ISMN-betegek minden reggel 60 mg-ot szedtek az első 4 napban, és 120 mg-ot az ötödik nap reggelén. Egy órával az adagolás után az ER-ISMN betegeknél az összes testmozgás ideje szignifikánsan nagyobb volt (1. és 4. nap: 5 +/- 53 másodperc; 5. nap: 53 +/- 58 másodperc), mint a placebóval kezelt betegeknél (1. nap). 4: 14-ig +/- 37 másodperc; 5. nap: 21 +/- 48) (p < 0,001). Az angina és az 1 mm-es ST-szegmens depresszió kialakulásának ideje szignifikánsan hosszabb volt az ER-ISMN csoportban, mint a placebo csoportban. A csoportok közötti különbség az angina megjelenéséig eltelt átlagos időben 34 másodperc volt a 60 mg-os dózis után (p = 0,004) és 49 másodperc alatt a 120 mg-os dózis után (p < 0,001 ). Az 1 mm-es ST-szegmens depresszió kialakulásának átlagos ideje 51, illetve 61 másodperccel hosszabb volt a 60 mg-os és 120 mg-os ER-ISMN dózisok után, mint a placebo után (p <0.001). A kezeléssel összefüggő nemkívánatos eseményeket a betegek 37% -ánál (75-ből 28) és 7% -ánál (76/5-től) jelentették az ER-ISMN, illetve a placebo csoportban. Ahogy az várható volt, a fejfájás gyakoribb volt az ER-ISMN csoportban, mint a placebo csoportban (28%, illetve 1%). Az ER-ISMN (60 mg és 120 mg) hatása klinikailag nyilvánvaló az adagolás után 1 órával, ami jobb testtűrést eredményez az angina pectorisban szenvedő betegeknél.