Ha eljutott valamelyik bemutatónkhoz, vagy bármilyen színházi előadáshoz, akkor esélye van hallottad a “lábat törni” kifejezést, és talán még arra is használtad, hogy sok sikert kívánjon az előadóknak. Ez furcsának tűnhet, de a színházi világban a “jó szerencsét” mondani valójában balszerencsének számít.
Számos elképzelés létezik a kifejezés eredetéről. Az egyik történet szerint a szeszes italok rombolják az ön kívánságait, és az ellenkezőjét valósítják meg. Egy másik az ókori Görögországból származik, ahol a közönség nem tapsolt, hanem megbotolta a lábát, hogy elismerését mutassa. Ha a közönség elég sokáig tapos, akkor eltörik egy láb. Egyesek szerint az Erzsébet-kori időkben keletkezett kifejezés, amikor taps helyett a közönség a földre csapta a székeket – és ha eléggé tetszett nekik, akkor a szék lába eltört.
A leggyakoribb elmélet olyan színészre utal, aki megtöri a színpad “lábvonalát”. A színház kezdeteiben itt álltak sorba az együttes színészek. Ha a színészek nem léptek fel, akkor a “lábvonal” mögött kellett maradniuk, ami szintén azt jelentette, hogy nem kapnak fizetést.
Ha azt mondanád a színésznek, hogy “törje meg a lábát”, azt kívánta nekik, hogy adjanak előadást és kapjanak fizetést. A hangulat ma is ugyanaz; a kifejezés jelentése: “sok szerencsét, jó teljesítményt nyújtani.”